Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

Nyilt levél Görömbey Péter ev.ref.főesperes barátomhoz VI. Wosinszky az elmondottak szerint a tolnamegyei múzeumban nem csak a történelem előtti időből származó cultur emlékeket halmozta fel vármegyéje területéről, hanem a legújabb kornak azon szemlélhető helyi emlékeit is, melyek kivülről jött befolyásnak'' nyomait alig mutatják, tehát eredeti önálló tolnamegyei műemlékek. Hát ezek érdekes dolgok azok előtt a kik nemcsak a jelennek élnek, hanem a múltnak és jövőnek légváraiban is jól találják magukat. Hanem van a múzeumnak egy iparművészeti osztálya is, melyből nem csak a kificzamodott izlésü tiszavirág életű seccessio ki van rúgva, de minden idegen motivum is mellőzve, nem azért mert azok talán a jó Ízlést sértenék, hanem azért, hogy a mi eredeti, már. honfoglaló őseink által alkalmazott gyönyörű ornamentikánk a hazai iparban minden más egyéb alakokkal és diszitésekkel büszkén versenyezhessen. Itten kizárólag csak ilyenekben gyönyörködünk. A Wosinszky által elvetett mag már nem csak csirázik, de virágzik és előreláthatólag dúsan fog gyümölcsözni is. A magyaros izlésü női munkáknak remeke

it,melyek némelyikének elkészítése hónapokba kerülhetett, főképen a vármegye főrangú hölgyei készítették és ajándékozták a múzeumnak, de nem maradt hátra sem a közép, sem az alsóbb néposztály.Bizony, bizony ha a mi főrangú hölgyeink, gróf Vay Gáborné, |dámné, Tiborné, Dessewffy Aurélné, Miklósné, gróf Dessewffy Marianne, gróf Pongrácz Jenőné, gróf. Forgách Lászlóné, báró Podmaniczky Gézáné, báró Feilitzsch Berhold főispánná és a magasabb társadalmi állásban levő Kállay, Gencsy, Liptay stb.úrnők közül egy-kettő a szegszárdi muzeumot meglátogatnák, biztosra lehet venni, hogy e tekintetben Tolnavármegyével Szabolcs is versenyre kelne.