Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

\ 1901. évben kiböngésztem, hogy a parányi -Nyirben 20 honfoglaláskori lelhely van, mig ezeken kivül széles Magyarországon csak 58. Hogy a szegszárdi múzeum milyen gazdag, mutatja annak állománya 1901. évről a melyet a Tolnamegyei múzeum évkönyvéből irok ki. Régészeti osztály áll 32599 darabból. Emlék és könyvtári osztály 2342 drb. Néprajzi osztály 2168 drb. Ipar és iparmüvészeti osztály 957. Természetrajzi 6506, tehát összesen 45572 darabból, a melyek 7 nagy és 11 kisebb középen álló, 24 nagy fal mellett állószekrényben 57 tárlóban, 105 fali táblán vannak jól szemlélhetően elhelyezve. A néprajzi osztályban Wozsinszkynak Kovács Aladár vármegyei levéltárnok hatalmas szakavatott támogatója.Valószínűleg az irattárnoki masina munkát más végezi, mert különben alig lenne képes ilyen tevékenységet kifejteni. Itt van vagy tiz embernagyságu báb a vármegyei különböző viseletet feltüntetve. A bábokat Wozsinszky a minisztertől kérte és kapta, a bábok ruházatát pedig az illető községek ajándékozták. Igen sok phonograph -hengeren meg van örokitve a népnek éneke, és tájszólása. Van itt sok guzsaly, a mit Dunántúl rokkafának neveznek, a melyeket igen szép és rendkivül változatos karczolatokkal diszitenek a legények és ajándékozzák menyasszonyuknak; gyönyörűen fából faragott, vagy ólomból öntött guzsalytük,melylyel a kendert megtüzik. Érdekesek az ottan használatos birka jelzők, fából könyebben kifaragható apró alakok, mint pohár, palack, kulacs, csizma, lámpa stb. többnyire párosak; egyik kisebb a másik nagyobb. A nagyobbat az anyabirkának a nyakába akasztják, a kisebbiket pedig a bárányéba. Vannak szépen diszitett kürtök,sulykok,faragott pásztor botok, himes tojások, sótartők, bakok, nyársak, halsütő rácsok; régi földmivelési eszközök, pruszlik, ködmönök, ruhadiszek, halotti vánkosok és sok más féle női munkák.