Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

Szabolcs vezér, ki a Bodrogközön állapodott neg» ugyanezen hódítási nődszert kísérletté meg Zalán bolgár fejedelemmel szemben, 12 lónak árán kérve tőle birodalmának Sajó-Öcsödig, a Sajóig terjedő réssót, a mit a vádelemre el nem készült Zalántól meg is kapott, - Későbben, midőn Szabolcs atyánk ugyanilyen módszerrel a Zagyváig akart terjeszkedni, de miután Zalán -megsokaivá a követelést- AIparnál ellent állott, azt legyőzte. Csak ez.után fordult Szabolcs a Biharon székelő Ménmaróth kazár fejedelemhez 12 fehér lóval támogatott azon kérésével, hogy birodalmának a Kőrösig, vagy a Szamosig terjedő részét neki átengedje. Mónmaróth hivatkozva arra, hogy ő a byzanthi császár hűbérese, a kérést megtagadta. Erre Szabolcs vezér Rakamaznál átkelt a Tiszán, és ekkor vonult hódító hadmenetben, a Nyírben és Szatmárban létező akadályokat leküzdve, a Szilágyságban fekvő meszes hegyekig. Ezen hadjáratnak részletei teljesen ösmer

etlenek, és csak a befejezését tudjuk, t.i. azt, hogy Árpádnak fia, Zoltán, Mónmaróth lányát kapta nőül, Mónmaróth pedig haláláig az uralkodó jogot, vagy talán csupán a czimet megtartotta. Kardcsapás nélkül ezen hadjárat meg nem eshetett, mert hiszen Béla névtelen jegyzője, ki ezen kérdésben egyedüli kutforrásunk, Zathmár bevételéről, -tehát ostromról- beszól, Szabolcs váráról a következőket mondja: "

Com muni consillo 3oclorum suorum fostatam magnam fecit, et ae- dificavit Castrum fortissimum ex terra

y quod nunc Castrum Zobolchu nuncupatur." Magyarul: "Társaival tanácskozván, nagy árkolást végzett, és igen erős várat épített földből, melyet most Zabolchu várának neveznek." Én részemről azt tartom, hogy Szabolcs vezér ezen földvárat kászen találta, de ezt olyan nép emelte,