Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

Kétség^ltA,, bögy a oápv&ssferlási «âgelôso iÖítéöfelSR előtti időből «£á7B»S»»k» 093-t terüIettlkBS törtéaelea »16 Hl, kroa*kôra*aîcra vellá, j állaggá tea, kivül feketére uaisíolt cserépedény töredékeket és obsidian szilánkokat találunk* üurva os«rép9dány darabok is akadnak, melyeket kőkorss&kiaknak tartanak «igj*«&* de a selyek nálunk nee eeak magánosén, hassa a legíisesaafeb broaskorasakl edényekkel együtt teg/ féssekben találtatnak, sőt a honfoflaláakori helyeken nálunk osa is ak&díink aás-féle edényekre, mint oiyanokra, aelyekst aáaatt kőkorssak-belieknsk tartanak. Ilyen apróbb földvárak tadtesaal a Nyírben a pócs-petrí határban as arcai vár, as oroslhen a várhegy nevű ssgyobb tsrjedelaü ho^sdaaV aljában elterülő moe^érban felhajjsoiott, sáfifisal körülvett* névtelen földvár, a tiâ^séri, t,~dobí, ós deascseri földvár* As utóbbit pár hét előtt eéste© nog, és jelsn alkaloaaaî erről akarok rdvidea referálni ; a te'obiakról ha ásókról Jegyzeteket tehetek, sas alkalomnál, Ssen földvár Demeoser köss égtől as ŐSSÉ aki jranytól kissé nyugot felé öt és fél kilométer távolságban fekszik, egy oly északról dél felé vonuló mintegy 1000 lépés hosszú és 100 lépés széles, természetes homok magaslatnak közepe táján, aely a tíf-tsa szabályosán előtt a Rátaégnek nevezett -&icsárdáiéi Béreseiig terjedő- sok négy ssög kilométernyi, csaknem állandóan visse! bori

tott, mocsaras nádas ártérnek, pelikánok és más vizi madarak millióinak tenyéss helyét képező vadonnak, állandó szigetét képesté, A térképen Várhegy neve van» A nép azonban Tündérvárnak, Leányvárnak nevezi. Mint minden feltűnőbb helyhez, ugy ehhos is hagyomány, vagy monda fűződik. Nemes Imre községi jegyző ur beszélte nekem, hogy egy Szilágyi nevű kéki gazdaembernek sok óv előtt igen sagas korban elhalt atyja fiatal korában, Bebreczenben jár-