Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

12. BGÏBTMAST A SZABOLCSI ABCH20XOGIAI DOLGOKBÓL. Irta: Dr. Jósa András. A Német-franczla háború óta mindenféle rendrepek feltüntetése folytán európai j árvánnyá fokozódott az általános és kölcsönös fogvicsoritáa. Harapósra azonban hála Istennek sor nem kerül, mert az érdekelt felek még győzelem esetén is tartanak attól, hogy bőrüket ki találják lyukasztani. Békét élvezünk tehát, drága békét, a mely kimerüléssel fenyegeti anyagi erőnket. Még az én emlékezetem szerint is igaz volt az, hogy "extra Hungáriám non eat vita, si est vita non est ita". De még akkor ia a Hungária helyett Betuliát értettem volna. Csak hogy "Nem ugy van most mint volt régen, más csillag ragyog az égen". Viszonylagos értelemben a "Nyir ma is a legmegelégedettebb vidékek közé tartozik, a hol bőséget ugyan nem, de az Ínséget sem ösmerték soha. 1817-ben, 1863-ban ós más Ínséges években tizezrével menekültek ide az éhenhalás elől a dus alföld lakói, a kiknek zászlójára az volt irva, hogy "Egyszer hopp, máskor kopp". Büszkék is vagyunk, hogy másokra eddig nem szorultunk. Szeretjük is szűkebb hazánkat lelkünk egész melegével, és hagyományosainak tartjuk magunkat honfoglaláskori őseink örökének, a kiknek, hogy a Nyírben volt főhadi szállásuk, bizonyítani látszik azon körülmény is, amint azt már más helyen is elmondottam, hogy az eddig ösmert 61 honr foglaláskori leihely közül 11 Szabolcsmegye területén van. Honfoglaláskori kengyel pedig széles Magyarországból eddig 48 ösmeretes, ós ezeken kivül 28 a mi vármegyénkből került. Politizálásra hivatással és érzékkel nem bir-