Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)
tag t ép rcstu, hamu kinézésű, két méter hosszú, másfél méter széles és harmincz czentimóter magas láda feküdt, /a farostok felösaerhetők/ amely hamu állományú, de sötétebb szinföldtömeget tartalmazott, de a melyben, a legszorgosabb átkutatás mellett sem lehetett olyan tárgyat, vagy akármilyen törmeléket, korhadékot találni, amelyből a láda tartalmára következtetést lehetett volna vonni. Szövetet nea tartalmazhatott, mert ezen esetben a szővetezálaknak nyomai itt-ott mégis caak meglátszottak volna* Csontnélküli hus sem lehetett, mert azon esetben a ládának hamuszerü tartalma aötótebb lett volna, eint a minden irányban egyenlően igen kemény földtömeg. Talán liszt lehetett, de határozott véleményt koczkáztatni nem merek. Hat méter mélységben, a környező talajból lehámozott és felhalmozott halom alapjának ós a megbolygatatlan ősföldnek határán, az előbbi csontvázhoz teljesen hasonló helyzetben egy másik csontvázat találtam, melynek hossza épen 200 czentiméter volt, tehát igen nagy termetű embernek hiánytalan porrá vált csontváza volt. Mellette azonban aemmiféle emberi kéazitaénynek aég nyoma aem találtatott. A kót -egy függélyes vonalban fekvő- csontváz közötti földtömegből egy tojás mekkoraságu érczsalak, ós egy egyik oldalán -valószínűleg nyilhegykószites czóljából- lepattogtatott kova-darab került elő. Nem akarok azon ősembernek érdemeiből semmit sem levonni, akinek emlékét kortársai ily óriási halomnak a távolabb eső környezetből lekapart tömegével akartak megörökíteni, de tekintve azt, hogy még jelen századunk elején is elöljárónak rendesen a legtermetesebb, legimponálóbb kinézésű egyéneket választották; az ősidőben is ekónt lehetett. Az érczsalakból következtetve azt vélem, hogy a sir azon korból származik, mikor árczet már ösmertek. és