Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

szármáznak ugyan, de vannak közöttük olyanok is.melyek a hun korra vallanak. Első sorban tehát megyénkben a Kurgánokhoz hasonló elnevezésű halmokat kellett volna megásni. A hun birodalomnak keleti határát meg lehetne vonni, ha a mi halmaink is kurgánoknak bizonyulnának, még pedig olyanoknak, a melyek Kriszt. u. IV-ik és V. századból ssármaznak. Ezen óhajnak teljesülése dr. Bleuer Miklós urnák köszönhető, aki a szabolcsmegyei kórház-egylet, a nagykallói takarókpénztár, a nagy-káliói reáliskola, a reáliskolai segélyegylet, a nyíregyháza-mátészalkai vasút létrehozásában a legtevékenyebb részt vette, és aki a közélet terén hazafias érzelemmel, önzetlenül, buzgalommal és eredményesen működött. A nagykallói Nagy Korhánynak 200 frtnál többre rugó ásatási költségeit nagy részben sajátjából fedezte. Mielőtt azonban a Nagy Korhánynak -kincskeresés szempontjából tekintve- negativ eredményéről beszámolnék, a chronologiai sorrendben három nagyobb őshalomnak megásásáról kell megemlékeznem. 1889. szeptember hónapban gróf Pongrácz Jenő ur, mint a tudományos törekvéseknek bőkező ós lelkes pártfogója - megboldogult apósának, id.gróf Dessewffy Miklós urnák tisza-eszlári birtokán fekvő teljesen ép, mintegy 36 méter átmérőjű, 8 méter magas kupola alakú u.n. Poty-halmot kérésemre megásatta, azon reményben, hogy abban esetleg hun nyomokra fogunk akadni, öt napon át ifj. gróf Dessewffy Miklós ur és az én jelenlétemben husz ember dolgozott a halomnak feltárásán. A halom a Tiszának maiglani árterében fekszik, minden nyoma nélkül ároknak, vagy mélyedésnek, melyből a domb felhalmoztatott volna.