Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

11. ADATOK A SZABOLCSXEGÏSI OSHA LMOKBÓL. Szabolcsvármegyében -mint hazánk nás részeiben is- számos a síkságból hirtelen kiemelkedő halmok Tannak szétszórva, melyeket aég néhány értized előtt dr. Szabó József európai hirü geológusunk földtani képződéseknek tartett. Az azóta eszközölt ásatások azonban kétségtelenné tették, bogy azok nem egyebek óriási sirhalmoknál, melyek körül azonban sáncc, árok nea vonul, hanem a környezet felszínét mintegy lehámozva kosarakban, vagy talán paizsokon hordták össze a nagy halott emlékét megörökítendő. Egyetlen egy halom van a vármegyében, melyet több méter mélységű árok körit, és a mely árokból kikerült földtömeg részint kifelé hányatott, részint pedig a mintegy 20 lépés átmérőjű, középen meghagyott szigetre halmoztatott fel. Szen "Gara halom" Karász községben Okolicsányi Menyhért ur birtokán fekszik ős általa 1895. évben részben megásatott. Lócsontokon kivül pa~ pir vékonyságú egy cm. széles, sok darabra tört, öaszesen 15 centiméter hosszú diszités nélküli rossz ezüstből készült lemez, -valószínűleg karpereeznek maradványai- átlyuggatott három szögű lemezkék, két kengyelnek töredékei, egy balta töredék, és két kis ezüst szijdiszitós került napfényre. Az utóbbiak és a kengyelek jellegzetes honfoglalási korból származóknak bizonyultak. Ember csontok nem találtattak. Miután pedig nincs példa arra, hogy csupán egy lónak emlékére emeltek volna ilyen óriási munkába került halmot, valószínű, hogy az emberi csontváz a kutatás elől megmenekült. A vármegyében lévő halmokat eddig még nem számláltam meg, de hozzávetőlegesen ötvenre becsülöm. Egyenkint szétszórva is fordulnak elő, de két -keletről nyugotra vonuló- sorozatot meg lehet állapítani. Egyik -14 halomból álló- csoport K.-semjentől a Hagy Kalló kötelékéhez tartozó Császár-szállásig vonul, kisebb-nagyobb