Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

Ên azt hiszem, hogy Szabolcsyarmegye jogosan büszke lehet, s bátran megszállhat bennünket local-patriotiemus érzete, hogy nálunk ily óriási temetőt fedeztek fel, s annyi és oly változatos antiquitást találtak. írtam is iunkácsinak, kérvén őt, hogy kisérje figyelemmel az ásatás eredményét, mert lehet, hogy a leletek adatokat nyújthatnak arra nézve, miké

pen öltözködtek őseink, milyen volt a fegyverzetük. Többek között van 2 magyar kardom, nem én állapítottam meg, hogy magyar kardok, nincs kosaruk, kurta markolattal, nem görbék, tehát nem török kardok, hanem egyene8 pengével, csak kissé meghajlítva. Alattomosak is lehettek kissé ősapáink, legalább a lelet mutatja, mert tőrt ia fedeztem fel, a másik mellett bicskát találtam Aözbeszólás: nyíri bicskás! derültség/. • Később a bronzkorszakban öntő műhelyek nyomaira is akadunk. Ilyen leletünk igen sok van; ásó töredék, füle cskékkel ellátott tokos balták,lándzsák stb. Nem tudok olyan tárgyat mutatni, mely bizonyítéka ne volna annak, hogy itt valósággal öntöttek. Vagyok bátor egy kardot bemutatni; nem említek nevet, de valaki8 kardra akadt ős azokat eladta 2016 írtért, de ezek mind olyan kardok, melyeket mindenütt találhatni, ugy hogy azokhoz képest ezen keéki határban talált kardon 5-600 frtot ér, tudtommal ilyet még eddig sehol aem találtak, zománcz kacskaringókkal van ellátva, a miket most aem tudnak utánozni. /Éljenzés./ Hogy hajdanta milyen fegyverekkel harczoltak, itt mutatok egy obazidián üveget, melyből nyílhegyeket csináltak. Arra a gondolatra jöttem, hogy a nyil átfúrására minden valószinüség szerint bodzafát alkalmaztak, -valamint a gyémánt köszörülésnél sokkal lágyabb réz az alap- a melyet vonóval gyors forgásba hoztak s porrá zúzott kvarccal hintettek be, mi a nyil fúrásánál a súroló anyagot képezte. Dánországban van ehhez hasonló, melyet én Székelyben találtam. Itt van továbbá a mostani porczellán pohárra emlékezte-