Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

bei* Ilyen kődarabokat aeg tűseeltettek s parázzsá izzítván, lehűtötték e erőé nyomással késeket hasogattak oldalairól, a minek nyomai megmaradtak, s a lepattogzas helyét kőaagnak

. nucleusnak nevezik. Ezekhez hasonlót találtak nálunk i3 Ibrányban, melynek párja Magyarországon nem található. Hasonlóképen van egy obszidiánbol, ezen vulcanicus üvegből készült tárgyam, a melyet Túrán találtak, a s&ly szintén páratlan. Hogy megyénk mennyire alkalmas volt őslakóinknak az itt tartózkodásra, azt bizony

itjak a Nyírségben éa a Tisza bal-partján elszórva levő temérdek halmok. À tisza vidékén 116, minálunk körülbelül 100 ilyen halmot olvaataa meg. Ilikor br. Vécsey volt vármegyénk főispánja, felhoz tan előtte, hogy van nálunk . n

kunhalom"-nak nevezett 5 halom Geszteréden, érdeméé volna felásni, hogy milyenek voltak a magyarok ősei. Szent László ugyanis Geszteréuen vívta meg a kunokkal a csatát, s as elesett hősöket itt teaették el. S csakugyan fáradságunkat siker koronásta; az egyik halomban emberi csontváz maradványaira bukkantunk, találtunk ott továbbá ezüst köpüvel ellátott lándzaát, egy rezpaiza dudort. dió nagyaágu ezüst szeggel áthatolt borostyán követ, melynek alakja felkantározott lófejre ealókeztet; leltünk egy terra aigillata-nak neveseit edény töredéket, a melyet össze akartam állítani, de nem aikerült. Nem tudván, hogy mely időből való, 2 év múlva Ba-rJinbe mentem, hol hasonló alakú, nagyaágu és vastagságú edényt találtam, a melyre azt mondták, hogy V. századból való római edény, az enyémre azonban, hogy utárusat. /Derültség./ Azután irtam a pétervári akadémiának, hogy az ottani halmok, a melyekre az orosz koraány 30-40 ezer rubelt költ évenként, nea rokonok-e a ai Szerencs-, Kincses-, Höldhalaainkkal, a melyekben V. századbeli leletek találtattak. Ha alaposabban régészkednénk s őseink nyomára akarnánk jönni, fel kellene ásatnunk az orosi nagy- és kis-