Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

4. MEGYEI RÉGÉSZETI MÜZEÜM. Folyó hó 10-én vármegyei bizottsági közgyűlés volt Kállay András főispán ur elnöklete alatt, ki a közgyűlések után a bizottsági tagok legtöbbjét ősi magyar szokás szerint meg szokta vendégelni, nem lóvén ő Beamter, de ur,aki a mesterségét nem kenyérkeresetből, de vármegyéje autonómiájának nagyon valószínűtlen megrőizhetése és méltatlanul ócsárolt közigazgatásának még jobbá fejleszthetése végett üzi. A szokásos banket elmaradt, mert hazánk egyik nagy fia, Baross Gábor, - ki szegényen halt meg, mert hazájának gazdagításán fáradozott, - az előző napon zónázott el azon állomásra, hová mindnyájan jegy nélkül "muszáj"-ból és bélyegzés nőikül akarunk eljutni. - Elhalálozása mindnyájunkra gyásznapot -hozott, Igy aztán a főispán ur fényes családjának körében deleltünk 1-3 óráig, még pedig politikai szinezetük szerint jól összetarkázva, de azért mégis olyanok, kik nez tartják ellenségüknek azokat, kik önzetlenül csatlakoznak a70E párthoz, melynek odadobott konczába beleharapni neu vágynak. A kormánypárti Miklós László alispán, gr. Pongráca Jenő, Gencsy Béla a szabolcsi kormánypárt elnöke, Dr. Kállay Rudolf kórházi főorvos, a hyperloyális Kállay Gusztáv, Fráter Sándor épen olyan tapintatosan nem foglalkoztak pártkérdósekkel, mint a függetlenségi párt elnöke Bory Béla, Szunyoghy Bertalan és az én csekély személyem . Annál inkábl foglalkoztunk kulturális kérdésekkel - nem lő, - agár,- kártya - czigány és más eladó portékákkal, hanem azzal, hogy azon fának gyümölcsét, melyet volt kedves főispánunk br. Vé csey József virágozni látott, miként segítse mai főispánun.

1 megérlelni. - Ki lett mondva, hogy a történelmi és régészet egy]z-et akarjuk nagyranövélni, mely eddig is szép Barjaka hajictt és nyilvánul abban, hogy Göröabey Péter a nagy-kál