Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)
bórlŐ ur által a nemzeti múzeumnak küldetett fel. A kereszt ieirása Hagy Gáza múzeumi segédőr ur szerint a következő Hossza 5.3 cta. SzéleBeége 3 ctm. Anyaga bronz. Egyenlő szárú. Előlapján ráforrasztott Krisztus alakkal, melynek bő ruhája Tan. Lábai nem látszanak. Kezei kereken és nem szögben hajlanak, arcza OTália, melyet egy domború egyenes vonal oszt ketté. A kereszt hátlapján agy kisebb kereszt, ezenkívül felküldetett egy tekercses végű hajgyürü /átmérője 3 ctm./ mihez hasonlöt tegnap mi is találtunk egy koponya fülnyiláaa mellett. Ez egy 2 milliméter vastag hengerded és ugy látszik, hogy bronz huzalból készült szorosan záródó, de össze nem forrasztott 2.3 ctm. átmérőjű karika, a huzalnak egyik vége tompa, másik vége 4 milliméter szélesre kalapált. Ezen ellapitott vég S alakulag viasza, azután iámét előre kunkorodott. Ezen gyűrűkről Majláth Béla ur múzeumi őr az Archeológiai értesitő 1890. decsember 15-én megjelent számában a következőket irja: "Ékszerül a csontvázakon általában véve fülbevalók, vagy Sophus Müller elnevezése szerint halántékgyürük fordulnak elő; s ezeken kivül igen ritkán egy-egy ezüetözött bronzgyürü. Ezen halántékgyürük dr. Biefel azerint germán eredetüek lennének. Sophus Müller azonban beható tanulmányozás alapján és analógiák egybevetése után azon eredményre jutott, hogy azok typikus jelenségei a soros sirmezőknek mindenütt ott, a hol szlávok tanyáztak, Észak-Nómetorszagban, Pomerániában, Sziléziában, Morvaországban, Ausztriában és Magyarországon is, a minthogy ezen halántékgyürüknek nevezett tárgyak előfordultak már Csongrád, Nógrád, Turócz , Sopron és Bókésmegyében is. Alakjukra nézve köralaku, egy darab vékonyabbvastagabb érczhuzalból állanak, melyek végei összefutnak ugyan, de mégis nyitottak, s míg egyik vége tompán le van metszve, másik vége S alakban kifelé hajlik. Tekintve azt, hogy némelyik vastagsága o lyan, ho gy azt fülön áthúzni nem
