Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

szonylatuk nem volt. A békés népek kirablásából angol módra magas kultúrára fejlett római terjeszkedésnek kezdetén a mi áldott Nyirünk már a kultúrának aránylag magas fokán állott. Arany és gyémánt nálunk ugy mint most, azon időben sem kápráztatta volna el a rómaiak szemét, mint a hogy az megesett volna Transvólban is, ha azon vidéken kóválygott volna a civis romanus az a.n. cultur népeknek legbarbárabb fajzatja, mely parasejtként élősködött népeknek romlására, de amely népek őserejük tudatában önérzetre jutva lerázták magukról ezen élősdieket. Vidékünkre nem jöttek ezen rablók, mert vasutak hiányában terményeinket nagyon drágán lehetett volna a henczegő diadalmenetekben felhasználni, vagy talán másoknak szánták ezen dicsőséget. Azon rozsdás ós egy garast sem érő ekevasakból azt lehet következtetni, hogy a Nyir megélhetett és megélhet ma is a maga emberségéből, ha ki nem szipolyozzák. Ennek bővebb igazolására jó lenne, ha régészet pártolóink a földben talált ócska vasakat, mint értéktelen tárgyakat el nem dobnák, hanem őstörténelmünk megvilágítására muzeumunknak megőrzés és értékelés végett átadni szíveskednének. Lichtmann Dezső ur, a kinek nagyobb szabású sertés-hizlalója van az Ujfehértó felé vezető vasútnak első őrházánál, az ottani földmunkólatok alkalmával már a mult évben hat darab részint ép, részint töredékes ős cserépedénnyel szaporította muzeumunkat. A napokban is hat darab hasonló korból származó edényt, 161 különböző szinü üveggyöngyöt, egy korongos fejű bronztüt, egy bronz gyürüt, bronz lemezből készült, nem díszített, egymásra hajló végű karpereczet, négy bronz fülbe valót és egy agyag orsó-gömböt ajándékozott. E tárgyak a Kr. előtti utolsó évszázadokból származnak, nem római munkák, hanem római befolyásra