Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)
23. aTJZBTJMÜBK ÊBDKKSBSS. Harminczot év óta vagyok kuroasló Szaboloevármegyóben és harmincskót év óta érdeklődöm a régészet iránt, de még is csak mostanában tudtam aeg Bor y Béla és Sipos Sail barátaimtól, hogy egyéb okok mellett s babona is belejátszik abba, hogy muzeumunk -bár szépen gyarapodik- gazdagabb lehetne, ha a néphit azt nea vallaaá, hogy ha valaki a föld mélyében talált cserépedényt visz haza, ezzel az ördög is beköltözik házába. A kíváncsiság ördöge nea akar nekem békét hagyni és igy igen szeretnék az ördöggel is jobban megösmerkedni, mint eddig tehettem. - A muzeumunkban levő edényekben rejlő apró ördögök már eddig is besúgták nekem, hogy mindazokba be fognak bújni, ha házukat összetörik, akár hazaviszik. Ilyen leleteknek esetén tehát nincs más menekvés, mint az efféle edényeket muzeumunknak beküldeni. A postaköltséget köszönettel fogom visszatéríteni. Az ördögökkel eddig fűzött barátságomnak alapján biztosítón a találókat a kiengesztelésről. Az örökkönyv -a biblia- azt swndja: "Zörgessetek ós megnyittatik." Egy kis haraggal több, vagy kevesebb elfér a vállamon. Zörgetek tehát most és többször is, hogy a vármegyénk ősmultjára néai világosságot vethető tárgyak meg ne semmisüljenek, hanem lassan-lassan egybegyűjtve, okmányokul szolgálhassanak vidékünk ősmultjának megírására. Különböző társadalmi rétegeink érdeklődésének illustrálására felhozom, hogy a napokban egy földműves aezitlábos ember, vállán egy csáthi botra akasztott szóródással, Ujfehértóról gyalogszerrel beállit hozzám egy a Kr.uténi harmadik századból származó Severus-féle ezüst éremmel.