Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

19. A SZABOLCSI MÚZEUMNAK RÖVID TÖRTÉNETE KS MÉLTATÁSA. A szabolcsBtegyei múzeumnak keletkezése egy beszélgetésnek eredménye, mely 1868. évben akkori szeretett főispánunk b. Yécsey József és közöttem folyt, a mikor is azon nézet merült fel, hogy a Gesztorod községtől pór 3záz lépés távolságra nyugotra eső, közvetlen egymás mellett fekvő, egyenkint mintegy 12 öl átmérőjű 2 öl magas, a nép által Kunhalmoknak nevezett hat hordott halom, a Sz.-László által a Kunokkal vivott. csatában el hullott harczosoknak tetemeit takarja. Támogatta ezen nézetünket azon néphagyomány, melyszerint Szt.-László nem csak másutt, de itt is győzelmes csatát vívott á Kunokkal, a mikor is a futásnak eredt Kunok által, az üldözd -zsákmányt kedvelő- magyarok feltartóztatása czéljából hátra szórt aranyokat a azent király kővé változtatta,: és igy a kunokat a község közvetlen közelében elterülő, mintegy ezer hold terjedelmű moc8árba szorította. Ezen legenda megboldogult Timár Imre n.-kállói r. kath. esperes állitása szerint a pestmegyei besenyő kolostornak búcsújáró templomában képben is meg volt örökítve. Pár nap múlva ezen halmok b. Vócsey József ur által mb. Mészáros Dánlel, és az én közreműködésemmel át lettek kutatva. Ezek közül öt teljesen ki volt fosztva és csak egyben találtunk egy kardtok alaÓ végének záródását képező U alakú ezüst, vagy talán ezüsthöz hasonló öntvényből készült tárgyat. A hatodik sír ki volt fosztva. Ezen ásatás eredményét b. Vécsey József ur az Arch. Ért. 1869. évfolyamának 42. lapján közölte. Az 1897. évfolyamban én is megemlékeztem róluk a szabolcamegyei ős-