Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

Ugy látszik, hogy azon időben pusztító hadak vonultak át vidékünkön, és kincseiknek rögtönös elrejtésére késztették a lakosságot; mert ilyen mennyiségben, ilyen kis területen mint a Nyir, annyi bronz lelet rövid 30 év alatt nem általános érdeklődés mellett alig kerülhetett volna napfényre. Büszkén állithatjuk, hogy a területhez arány lag nem csak hazánkban, d« talán egész Európában a mi áldott Nyírünk a leggazdagabb. Általánosan elfogadott nézet az, hogy a mai Magyarországon létezett bronzkorszakot spirálisokkal ás az edény szélesebb átmérőjéből kinyúló csücskü, sokszor fényesre csiszolt keramikai müvek jellemzik. Ezen nézethez némi kétely fór, mert miért rejtették volna el legféltettebb kincseiket, a bronztárgyakat nálunk kivétel nélkül a legdurvább, -az általános nézet szerint- kőkorszakra valló edényekbe? pedig a bronzkorszak fénykorára valló csücskös diszes edényekben nem szűkölködtünk. Ezen kérdés a ml vidékünkön még megoldva nincs. Muzeumunk gyarapodása nagy részben Inczédy Lajosnak a "Nyírvidék" szerkesztőjének köszönhető, aki helyt ád a régészet iránti érdeklődóst ébren tartó közleményeknek bármily unalmasak legyenek is azok az olvasók nagy többsége előtt. Farkas János a napkori munkás is Révész Mátyás "Nyirvidék"-et olvasó földműves révén jutott annak tudomására, hogy előnyösebb lesz reá nézve, ha a talált bronztárgyakat nem a rézöntőnek adja el csengettyű öntés végett, hanem nekem kínálja fel. Az anyagi értéknek három-négyszeresét adtam meg, de azon felül nagy elismerést ás köszönetet érdemel azért, hogy vármegyénk őstörténelmére vonatkozó okmánytárun-