Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

kerültek hozzánk. Âzon általánosan dívó nézet, hogy a népvándorlás a nagy folyók mentén húzódik valahová, nem minden esetben válik be; mert hiszen az már caak történelmileg beigazolt tény, hogy legalább a mi őseink a vereoskei szoroson nyomultak be, a hol pedig se Duna, se Tisza nem folyik. A Kebáni és Ballstädt! gyöngyök sokkal nagyobbak, csücskösek, nea olyan porosasok és nea olyan szabálytalan alakúak mint a mieink, és ezért hajlandó vagyok feltételezni, hogy barbár utánzatai a phoeniclai gyöngyöknek, és igy helybeli iparnak termékei lehetnek. A Kallstadt! culturának nyomait megtaláljuk vidékünkön a bronz edényekben ia. Hajdu-Böazörményben bronz kardokkal együtt találtak haránt hornyolatu, függólyea falazatú, lapos fenekű, valamint gömbazeletü kettőa nyelű bográcsot, melyek azakasztott mással a Hallatadtiaknak. Ugyan ilyen jellegzetes bogrócaról emlékeztem meg az Archeológiai Értesítőben, melyet a Nyírhez tartozó Kántor Jánosiban találtak és a mely bográca csak abban külömbözik a Eallstadtiaktól, hogy peremének díszítése valamivel kevésbbé ékes. Ssen bográcsban számos szárnyas és tokos balta, s egyéb bronz tárgyak találtattak, melyeket muzeumunkban őrzök. Vastárgyak azonban sem a böszörményi, sea a kántor-jánosi lelet mellett nem akadtak. A magamfőle vidéki régész-dilettánsnak csak 3zerény szakkönyvtár áll rendelkezésére, tehát határozottan nem merem állítani, hogy egy Hallatadti kondérban találtake együtt szárnyas ós tokos baltákat, vagy aem. A bécsi antropológiai múzeumban évek előtt láttam a Hallstadti gyűjteményt, nem emlékezem, hogy ott a jánosi-i kondérban talált tárgyaknak teatvérei kiállítva lettek volna. Az, hogy a szárnyas balták a bronz kornak ko-