Csallány Dezső: Jósa András irodalmi munkássága. (Jósa András Múzeum Kiadványai 1. Budapest, 1958)

Előszó

zasságukból 6 gyermek származott: Márta /1872/, Szentimrei Imréné; Vilma /1875/, Dr.Dohnál Józsefné; Andrea /1876/ Dr. Virányi Sándorné; Rázeika /1878/, Szentimrei Józsefné; Anna /1879/, Blek Pálné; Jolán /1881/, Babarczi Jenőné; majd VItiu Quintiliusné. A gyermekei közül ma már csak Andrea van életben. A geszterédi ásatások eredményeképpen, báró Vécsey Jó zsef főispán elnöklete mellett, Jósa András és Mészáros Dániel támogatásával 1868 december 1-én Nagykállóban megalakítják a Szabolcs megyei Régészeti Társulatot. Bttől kezd ve Jósa,nemcsak az orvostudománynak,hanem 5o esztendőn át a régészetnek, a szabolcsi múzeum gyűjteményének szentelte óletét. Krúdy Gyula, mint földi és kortárs,igy jellemezte Jősa András vármegyei főorvost, a megyei múzeum megalapítóját, a Perenc József rend lovagját: hóbortos és európai tudós; a nyirségi honfoglalók sirásója;a kiskirályokból való figura; röpke gavallér; legjobb orvos fél Magyarországon, kinek csodatetteit bizván zenghetné a lant; félig csodatevő fantom, félig elkésett lovag a régi duhaj Magyarorezágból;zsebkéssel operáló doktor;tudós orvos,ki lobogó hajjal futott kétkerekű kocsiján; rugalmas, ellentálló mint az agár és változatlanul egyforma mint a nyirségi homok; bölcs és bolond volt, szent és hiszékeny magyar ember volt."Jósa András bátyámnál kedvesebb, eredetibb, értékesebb regényalak kevés járt még magyar talajon. Regényt kell Írni róla, talán meg is irom majd egyszer..." Újra életre hivta a letünőben levő kállai kettőst.Kórházának, múzeumának önkéntes mindenese. A betegek fejléceit egymaga vegytintázta sokszorosítás alá.Útközben olvasgatott, még döcögős szekéren is. A nyirbaktai erdőben ujabb betyérkalandja akadt: egy zord alak ugrott a lovak elébe, "pénzt vagy életet"íkiáltva. Szerencsés véletlen folytán, a haramia Wiyike volt azoknak, akit korábban Jósa súlyos agyműtéttel mentett meg az életnek.Pandúrok verték be a fejét.