Csallány Dezső: Jósa András irodalmi munkássága. (Jósa András Múzeum Kiadványai 1. Budapest, 1958)

Előszó

Ez év szeptemberében volt 4o esztendeje, hogy dr. Jósa Andrást, Szabolcs vármegye főorvosát kikísértük a temetőbe, örökös nyugvóhelyére. Ennyi idő alatt kortársai, barátai, ismerősei, nagyszámú tisztelői egymás után követték őt a halálba. Azóta uj nemzedék nőtt fel, akik nevét se hallották s igy nem tudják, ki volt Jósa András, mennyire szerette fajtáját, embertársait és milyen önzetlenül mekkora szorgalommal munkálkodott hosszú életén ác mások boldogulásán. Elmúlásakor sok szép terv és nemes szándék nyilvánult meg egyszerre emléke iránt. Hogy csak a legfontosabbakat említsem: össze kell gyűjteni Jósa András életrajzi adatalt. Kartársai elhatározták, hogy halála évfordulóján előadást ós ünnepélyt rendeznek emlékezetére. Sírjára diszes emléket állítanak. Felállítandó szobrára gyüjtőivet bocsátanak ki. A vármegyének ajándékozott múzeumát megfelelő helyen külön épületben helyezik el. írásait, relikviáit összegyűjtik. Mindebből a lelkes jóakaratból négy évtized alatt kevés vált valóra. Ami megvalósult is, nem eléggé méltó Jósa András nagyságához, bámulatos tevékenységéhez, alkotásaihoz és ahhoz a nagy tisztelethez és szeretethez, amellyel körülvette e nagy vármegye minden rendű közönsége. Jósa András életrajza megjelent ugyan 1934.november 3o-án születésének századik fordulóján leányától Jósa Jolántól, mely könyvet sok szeretettel irt és élvezetes olvasmány a nagy közönség számára,de könnyű, súlytalan, mintha szűk családi kör vagy közelebbi ismerősök részére Íródott volna. Inkább az áldott humorú, örök bohém emberről szólnak a nagyszámú tréfás történetek, nem pedig a kevesek által meglátott mély értelmű, komoly tudósról. Orvostársai egyetlenegyszer tartottak Jósa napot halála után a negyedik esztendőben, nem éppen évforduló napján, hanem december 21-én. Hivatali utóda és veje Dohnál