Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)

Régészet - Botyánszki Anna: Szkíta kori temető Nyíregyháza-Mandabokor II., Ági-telep lelőhelyen

Szkíta kori temető Nyíregyháza—Mandabokor П., Ági-telep lelőhelyen

alaplakosságra vezethető vissza (Chochorowski 1985. 148., Kemenczei 2009. 29.).58 Két alaptípust különítettem el: az umás és a szórthamvas rítust.

Urnás sírok

Az umás temetkezések59 60 61 a gép által bolygatva, a mai felszíntől számított átlagosan 50-55 cm mélységben helyezkedtek el.“ Azoknál az objektumoknál, ahol meg lehetett figyelni a sírgödör formáját, ovális alaprajzúak voltak.

Az Alföld északi peremterületénél, a Tisza és a Zagyva vonalától keletre a középső bronzkor óta szembetűnő az umás rítus folytonossága (Szabó 1969.83.). A kutatás különféle álláspontokat képvisel az umás rítus megjelenését és elterjedését illetően a tárgyalt térségben. Felmerült egyrészt a helyben élő, késő bronzkori alaplakosság (Kyjatice, Gáva) (Szabó 1969. 83., Chochorowski 1985.

148., Kemenczei 2009. 29.), másrészt a Kustánfalva csoport hatása (Szabó 1969. 83., Chochorowski 1985. 148.).

A temetkezéshez köthető tárgy álé’'

A mellékletek jellegének vizsgálata során kiderült, hogy a hamvakat hordó és urna alakú edénybe vagy tálba helyezték.

1. Urnaként hordó alakú edény a sírban (IV-IX. tábla)

Öt variáció figyelhető meg:

a) 1 db edény: 16. (IV. tábla 5.), 18. (V. tábla 1.), 38. (V. tábla 2.) és 39. objektum (VI. tábla 1.);

b) Edény tállal lefedve: 4. (VI. tábla 2.) és 8. objektum (VII. tábla 1.);

c) Edény + gyöngy, kőlappal lefedve: 25. objektum (VII. tábla 2.);

d) Edény + gyöngy, tállal lefedve: 32. objektum (IX. tábla 1.);

e) Edény + bögre + orsógomb: 27. objektum (VIII. tábla).62

A hamvakat rejtő edény behúzott peremű tállal letakarása gyakori jelenségnek számít a tárgyalt térségben a késő bronzkori Kyjatice (Kemenczei 1970. 31., Kemenczei 1984. 42—43.) és Piliny kultúránál (Kemenczei 1984. 14-15.).63

2. Urnaként tál a sírban (X-XII. tábla)

Az 1. változatnál a hamvakat tartalmazó tálon kívül a bolygatottság miatt más mellékletet, kerámiatöredéket nem sikerült megfigyelni. A 2. és 3. változatnál a hamvakat tartalmazó tálat64 egy másik tállal (a 33. objektumnál feltételezhetően több tállal) fedték le.

58 Az umás sírok dominanciája megfigyelhető a többi között Hortobágy-Árkus (Kemenczei 2009. 116.), Muhi-Kocsmadomb (Leszih 1939., B. Hellebrandt 1997.), Nyíregyháza-Közvágóhíd (Kemenczei 2009. 29.), Sanisláu (Németi 1982.) lelőhelyeknél. A további lelőhelyek katalógusát ld. Tóth 2012. 65.

59 4., 8., 16., 19., 20., 23-26., 28., 31-32., 38^10. objektum.

60 A sírok eredeti mélysége nem ismert.

61 A soron következő csoportosítás sorrendjét követi a táblákon szereplő urnás rítusú temetkezések sorrendje.

62 Ugyan a 27. objektum vegyes rítusú volt, ennek ellenére a melléklet összetétele kapcsán nem tárgyalható külön az urnás síroktól.

63 A magyarországi szkíta anyagban Dédestapolcsány-Verebce-tető (Tóth 2012.), Heves (Szabó 1969.), Muhi (Leszih 1939; B. Hellebrandt 1997.), míg távolabbi analógiák közül Sanisláu/Szaniszló (Németi 1982.), Chotín/Hetény említhető (Dusek 1966.), mint hasonló típusú és korú temető.

64 Analógiáira példa: Tiszavasvári-Dózsa-telep 37. sír (Kemenczei 2009.150.), Tiszavasvári-Csárdapart 2. és 40. sír (Kemenczei 2009. 152., 156.).

33