Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Régészet - Botyánszki Anna: Szkíta kori temető Nyíregyháza-Mandabokor II., Ági-telep lelőhelyen
Szkíta kori temető Nyíregyháza—Mandabokor II., Ági-telep lelőhelyen 2. Kérdéseket vet fel, hogy egyes rítuselemek (tállal lefedett edények, urna alakú edények központi helye a sírcsoportokban, mellékletek összetétele) és edényformák kapcsolata alapján feltételezhető-e a közösség tagozódása. 3. Míg az inhumációk leletszegénysége miatt a más rítusú sírokkal való egyidejűség kérdéses, addig a 25. (umás: VII. tábla 2: 3.) és 30. (szórthamvas: XV. tábla 1: 1.) objektumból előkerült összeillő kőtöredék felveti a két rítus időbeli párhuzamosságát a mandabokri temetőrészl etben. A vizsgált lelőhely a térség szkíta lelőhelyeinek kontextusában Scholtz Róbert 2011-ben 23 szkíta kori lelőhelyet gyűjtött össze Nyíregyházáról és környékéről (Scholtz 2011. 54-55. I. tábla). A Mandabokor II. vonzáskörzetében lévő legközelebbi telep a kb. 500 méterre fekvő, Kr. e. VI-V. századra datált Mandabokor I. lelőhely. Mint arra már utaltam, a két lelőhely közti távolság (Scholtz 2010. 80.), valamint az igen hasonló kerámiaanyag (Istvánovits 1997. 76.) alapján felmerült, hogy a telep közössége használhatta a temetőt. A temető részleges feltártságát, illetve a két lelőhely datálási lehetőségeit figyelembe véve a kerámiaanyag alapján nem zárható ki - ha nem is a telep közössége használta a tárgyalt temetőt - a Nyíregyháza területén élt szkíta kori közösségek közötti interakció. A feltárt temetőrész datálása keltező értékű tárgyak (pl. fibula) hiányában nehézkes. Szembetűnő, hogy a lelőhelyről teljességgel hiányoznak a jellegzetes szkíta leletek (hajkarikák, háromélű nyílhegyek, fegyverek, állatstílusú tárgyak, lószerszámzat), a karakterisztikus agyagpecsételők, valamint a késő vaskori, kelta tárgytípusok. Emiatt joggal feltételezhető, hogy a helyben élő késő bronzkori alaplakosság vette át a középső vaskori, szkíta jellegű tárgytípusokat, hagyományokat, mint amilyen pl. a korongolás technikája. A temető keltezéséhez a korongolt tárgyak (korsó, behúzott peremű tálak) és a lemezgyűrű nyújthatnak támpontot. A fent említett analógiák alapján a temető használatát a - késő bronzkori / kora vaskori hagyományok (tállal és kővel lefedett umasírok) jelenlétét is figyelembe véve - a Kr. e. VI. század második felére - V. század közepére datálhatjuk.129 Összefoglalás A leletek alapján a Kr. e. VI. század második felére - V. század közepére keltezhető Nyíregyháza-Mandabokor II., Ági-telep lelőhelyen feltárt birituális temető az umás sírok dominanciája, a sírok mellékleteinek összetétele és a mellékletadási szokások alapján nem tér el a középső vaskori Alföld csoport felső-Tisza-vidéki szkíta kori temetőitől. A mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térsége a folyók révén - az újabb vizsgálatok alapján a sókereskedelemre épülő - kereskedelmi, találkozási csomópontnak számított, ahol a különböző tárgyak és hagyományok cseréje is kimutatható. A temetőt használó umás rítusú közösség helyi eredetére a késő bronzkori edényformák magas aránya és a késő bronzkori, valamint kora vaskori eredetű mellékletadási szokások utalnak. Szembetűnő a tipikus középső vaskori szkíta jellegű elemek csekély száma, ami a temető részleges feltártsága miatt nem mérvadó. Kis mértékben szűkítve Scholtz Róbert datálását, aki a korsó és a gyűrű alapján a Kr. e. VI. század második felére - Kr. e. V. századra helyezte a temető használatát (Scholtz 2010. 195.). 47
