Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)

Régészet - Botyánszki Anna: Szkíta kori temető Nyíregyháza-Mandabokor II., Ági-telep lelőhelyen

Botyánszki Anna

Kések

5 sírból (3. objektum: I. tábla 1: 19. objektum: II. tábla 4.; 12. objektum: XIV. tábla 2^1.; 21. objektum: I. tábla 3: 1. és 33. objektum: XI. tábla 5.) 7 vaskés került elő. Bottyán Árpád méret alapján 2 típust különítette el (Bottyán 1955. 48^19.), ezzel szemben J. Chochorowski 4 típusra osztotta a késeket: az ívelt hátú és egyenes hátú nyéltüskés, valamint az ugyanilyen pengekialakítású, de nyélnyújtványos példányokat sorolta ide. A lelőhelyen kizárólag az első csoport tagjai fordultak elő, annak két altípusa, az ívelt (I. tábla 1:1., XIV. tábla 4.) és az egyenes hátú (XIV. tábla 3.). A nyéltüskés darabok esetén - a megfigyelések alapján - a nyéltüskére szerves anyagot erősítettek (fa és általában díszített csont), így alakítva ki a kés nyelét. A kések átlagosan 10 cm hosszúak (Chochorowski 1985. 80-81.). A lelőhelyen csak a 12. objektum egyik vaskésén (XIV. tábla 2.) lehetett - mindkét oldalán famaradványokat megfigyelni. Nem állapítható meg azonban, hogy azok a hüvelyhez vagy a nyélhez tartoztak.

Az ívelt hátú vaskések már a késő bronzkor legvégén feltűntek. Sírba helyezésük szokása csak a kora vaskorban terjedt el (Chochorowski 1985. 80-81.). A szkíta kori telepek és temetők gyakori leletei közé tartoznak (Kf.menczei 2009. 38.).

A vaskések nemtől független, jellemző mellékletek (T. Juhász 1976. 250.). Mandabokor li. temetőjében a szórthamvas (12. objektum: XIV. tábla 2—4.), umás (33. objektum: XI. tábla 5.) és inhumációs sírokból (3. objektum: I. tábla 1: 1.; 9. objektum: II. tábla 4.; 21. objektum: I. tábla 2: 1.) ismertek, ahol gyermek és felnőtt temetkezések mellékleteként egyaránt előfordultak."4

Fenőkövek

A 9. objektumból előkerült trapéz átmetszetü, csiszolt példány (II. tábla 3.) funkcióját a tárgy formai kivitelezésén túl a helyzete (medence körül, vaskés mellett) támasztja alá.'15 A típushoz tartozó példányok főleg homokkőből készültek (Chochorowski 1985. 85.). Analógiái a dunántúli Hallstatt kori sírokban is megtalálhatóak. Sírba helyezésük szokása a Kr. e. VIII—VII. században egész Kelet- és Közép-Európa térségében elterjedt (Kemenczei 2009. 93-95.). A késő vaskori leletanyagban megfigyelhető a szkíta-kelta vegyes temetőkben, elsősorban a szkíta temetkezésekben (B. Hellebrandt 1997. 140.).

A 12. objektumból származó hosszúkás kerámiarúd egyik félszínén vágásnyomok, valamint hosszanti irányú csiszolásnyomok láthatók (XIV. tábla 1.). Hasonló forma homokkőből készült fenőköveknél ismert."6 Az analógiák, a tárgy állapota és elhelyezkedése (vaskések mellett) alapján feltételezhető, hogy fenésre használt eszközről van szó. Lehetséges, hogy eredetileg edényfül lehetett, s másodlagos megmunkálás során nyerte el jelenlegi formáját. A hasonló alakú fenőköveket 2 altípusra oszthatjuk: felfüggesztéssel rendelkezők és felfüggesztés nélküliek (Chochorowski 1985. 84-85., Kozubová 2013. 121-122.). A 12. szórthamvas objektumból előkerült darab vége letörött, de a párhuzamok alapján nem zárható ki a furat egykori megléte.

A fenőköveket az elhunyt használati tárgyai közé sorolják (Kemenczei 2009. 95.). Sírba tételük már a sztyeppéi kimmer és szkíta leletanyagban általánosan elterjedt szokás (Chochorowski 1985. 84., Kemenczei 2009. 95., Kozubová 2013. 122.). A Kárpát-medencében - a Dunántúlon és az 114 115 116

114 Az ívelt hátú, nyéltüskés kések nagy számából adódóan csak néhány analógiát említek: Dédestapolcsány-Verebce-tető (Tóth 2012. 91. 10. tábla 11.), Törökszentmiklós-Surján (Csalog-Kisfaludi 1985. 316. Abb. 5: 3). Az egyenes hátú kések analógiái: Chotín (Dusek 1966. 163. Taf. 57: 18), Nyíregyháza-Pazonyi út (Kemenczei 2009. 274. Taf. 52: 5).

115 Párhuzamai: Chotín (Dusek 1966. 168. Taf. 52: 10), Tiszavasvári-Dózsa-telep 44. (Kemenczei 2009. 331. Taf. 109: 9) és 52. szórthamvas (Kemenczei 2009. 333. Taf. 111: 15), valamint 59. hamvasztásos sírja (Kemenczei 2009. 334. Taf 112: 16).

116 Párhuzamai: Alsótelekes (Patay-B. Kiss 2002. 97. 11. ábra 8.), Muhi-Kocsmadomb (Leszih 1939. 72. 3. tábla 26.), Tiszavasvári-Dózsa telep (Kemenczei 2009. 327. Taf. 105: 5).

42