Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Régészet - Botyánszki Anna: Szkíta kori temető Nyíregyháza-Mandabokor II., Ági-telep lelőhelyen
Botyánszki Anna Urna alakú edények 2 sírból került elő bikónikus hastörésű urna alakú edény (19. objektum: XII. tábla 2: 1. és 26. objektum: XIII. tábla 1: 2.). Vállrészük hiányos, vizsgálatra nem alkalmas. Az urna alakú edények előképei a helyi, késő bronzkori Gáva kultúrában mutathatóak ki (Bottyán 1955. 30., Chochorowski 1985. 42., Kemenczei 2009. 96.), használatuk a kistokaji (B. Hellebrandt 1999. Tab. 71-72) és a rozvágyi (Hunyady 1942. Taf. 4: 10, 20) kelta temetők leletanyaga alapján egészen a Kr. e. Ill—II. századig kimutatható (Kemenczei 2009. 96.). Vaskori elterjedésük széles területet fed le: Mezőcsát, Basarabi kultúra, a szkíta jellegű Alföld, Erdély és a Kustánfalva csoport. Jelenlétük igazolható továbbá a Ferigile csoport mellett Nyugat-Podólia térségében, a geta-dák és Északkelet-Bulgária trák edényművességben (Szmirnova 1968. risz. 5, Chochorowski 1985. 42.). A bütyökkel díszített bikónikus urna alakú edények az Erdély csoportra jellemzőek, és az Újfehértó-micskepusztai temető alapján - Erdély területéhez hasonlóan - már a középső vaskor kezdeti időszakában feltűnnek az Alföldön (Kemenczei 2009. 96.). A Mandabokor II. lelőhelyen napvilágra került darabok pontos analógiái hiányos állapotuk miatt nem határozhatóak meg. Váza alakú edény Mandabokor II. lelőhelyről egy váza alakú edény (27. objektum: VIII. tábla 1.) ismert. A váza alakú edények nagy változatosságot mutatnak, ami az eltérő technológiai, méretbeli és díszítésmódbeli eltérésekkel hozható összefüggésbe. Az edényekre az erős profiláltság jellemző (Chochorowski 1985. 39.). A váza alakú edények az Alföld csoportra jellemzőek, a Fekete-tenger partvidékéről hiányoznak. A kisebb, temetkezésekből ismert példányok valószínűleg a nagyobb edények kicsinyített másai (Romsauer 1991.361.). Korongolt edények 3 korongolt edénytöredék látott napvilágot.106 A gyorskorong használata a Középső- Dnyeszter vidékén, Moldávia és Havasalföld területén, valamint a Kárpátok keleti előterében már a Kr. e. VII. század végén - VI. század elején ismert volt (Szmirnova 1981. 56., Szmirnova 1999. 54., Kashuba et al. 2012. 103-104.). A Dnyeszter-medencei analógiák alapján igazolódni látszott az Alföld és az erdős sztyeppe korongolt kerámiája közti kapcsolat, így a technika már a Kr. e. VII. század végén ismert lehetett az Alföldön,107 és még a Kr. e. VI. század közepét megelőzően kezdett elterjedni (Chochorowski 1985. 131-134., Romsauer 1991.358., Kemenczei 2001. 34., Patay- B. Kiss 2002. 130-131., Kemenczei 2009. 105.).108 A szkíta kori korongolt kerámia nagy számából adódóan felmerült, hogy a legkorábbi korongolt Kárpát-medencei példányok már helyi készítmények (DuSek 1966. 37., Párducz 1973. 51.). 106 Mivel a 17. inhumációs gyermeksírból az oldaltöredék a nyesésből került elő, és pontosabb típusa nem állapítható meg, a továbbiakban csak a 32. objektumból származó korongolt edénytípusokkal foglalkozom. 107 Az Alföld területén megjelenő korongolt edények készítéstechnikájának eredetét a kutatók egy része a Pontus-vidéki görög gyarmatvárosokhoz köti (Dusek 1966. 25., Párducz 1973. 37., 46-51., Németi 1982. 128., Romsauer 1991.366., Chochorowski 1998. 483., Kemenczei 2001.34., Patay-B. Kiss 2002. 129-130.). Az újabb vizsgálatok felvetik, hogy közvetlenül a Balkán keleti részéről, Dobrudzsán és a Kárpát-medence keleti felén keresztül is eljuthatott a technika a Középső-Dnyeszter vidékére, amit a sókereskedelem útirányával magyaráznak (Kashuba et al. 2012. 106.). 108 Ezzel szemben Lengyel Irina és Párducz Mihály a Kr. e. VI. századra datálta a Kárpát-medencei korongolt kerámia megjelenését (Lengyel 1964. 31., Párducz 1973. 37.). Ellenben az újabb kutatások alátámasztották a korongolt példányok Kr. e VII. századi feltűnését (Kemenczei 2009. 105.). A Kustánfalva csoport esetén a korongolt edények a leletanyag kevesebb, mint 1%-át jelentik (Kobal 2014. 74.). Lausitzban a Kr. e. VI-V. században jelenik meg (Kobal 2014. 74.), Kelet-Szlovákiában pedig a Kr. e. VI. század elején (DuSek 1978. 121-122.). 40
