Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Művészettörténet - Tóth Sándor: A Bessenyei György Népfőiskola
A Bessenyei György Népfőiskola (Mátészalka, 1933-) 1952-től 1958-ig, Berecz András (Nyíregyháza, 1929 - Budapest, 2010) 1950- től 1956-ig (I. kép), Óvári László (Nyíregyháza, 1926 - Budapest, 2009) 1949-től 1953-ig főiskolás (2. kép), Cs. Nagy András (Újfehértó, 1927 - Vác, 2009) 1948-1954 között, Palicz József (Nyíregyháza, 1931 -Zalaegerszeg, 2010) 1950-1956 között, Nagy Sándor (Búj, 1923 -) 1949-1954 között főiskolai hallgató, Váci András (Nyíregyháza, 1928 - Budapest, 1989) 1947-1952 között, Berendi József (Nyíregyháza, 1932 -) 1952-1956 között, Soltész Albert (Debrecen, 1926 - Nyíregyháza, 2015) 1950-1951 között, Péter Mihály (Nyíregyháza, 1926 -) 1950-1951 között főiskolás. Huszár István (Diósgyőr, 1925 - Nyíregyháza, 2004) a szabadegyetem után tanítóként dolgozott, Váci Mihály (Nyíregyháza, 1924-Hanoi, 1970) költő lett. A nyíregyházi Bessenyei György Népfőiskola tagjai közül már csak ketten élünk. A fenti névsorból kiderül, hogy volt, aki nem tanult tovább, volt, aki első év után kimaradt, volt, aki négy év után rajztanári oklevelet szerzett, és volt, aki hat év után művészdiplomát kapott. Huszár István élete végéig Nyíregyházához kötődött. Soltész Albert és Péter Mihály is viszszatért egy év után Nyíregyházára a főiskoláról. Pál Gyula rövid kitérők után rajztanári oklevelét kamatoztatta haláláig a főiskolán (3. kép). Berecz András 1956-ban, hatévi stúdium után müvészdiplomával tért vissza szülővárosába. Évtizedekig tanított a főiskola rajz tanszékén, szakköröket vezetett, szakfelügyeletet látott el, évekig a helyi képzőművészek titkáraként tevékenykedett. Nyugdíjazása után Budapestre költözött és Szigligeti műtermében festett. Utolsó útjára a Badacsonytördemici temetőben három volt tanítványa, Bihon Géza, Kerekes Elek és Nagy Lajos Imre kísérte, miként 60 évvel előtte a szomszédban, Badacsonytomajban Egri Józsefet is három barátja temette 1951 nyarán. Berecz András nyíregyházi szekkói és mozaikja, valamint táblaképei, rajzai, aquarelljei festői felkészültségének bizonyítékai. Lányáról készült faszobra és néhány érme plasztikai erényeit is felvillantja. Berecz, a legismertebb nyíregyházi festőművész, Barzó Endre (Nyíregyháza, 1898 - Nagykálló, 1953) méltó társa. Csizmadia Zoltán alföldi és balatoni tájképei a ma már oly ritka, közvetlen élményből táplálkozó „a’la prima” festészet nagyszerű alkotásai. Az ipari kerámia egyes elemeinek felhasználásával, újraértelmezésével korszerű, dekoratív kerámia faliképeket készített. A Népfőiskola tagjai közül Nagy Sándor az egyetlen, akit Munkácsy Mihály-díjjal ismert el a társadalom. A mester prehisztorikus korokat idéző „faragatlan” kövei Budapesten is - a Százados úti műteremben - a Szabolcs-szatmári emberek érdes keménységét tükrözik. 1947-ben a Népfőiskola első kiállításán az első díjat Nagy Sándor, a második díjak egyikét Berecz András kapta. Mi lett a többiekkel? Váci Mihály költő lett, Berendi József útját Párizsban nem ismerem. A főiskola elvégzése után vagy Pesten maradtak, vagy az akkortájt a politika által vidéken szervezett művészeti alkotóházakba költöztek, és vagy tanári állást, szakkörvezetést vállaltak, vagy képcsarnoki megbízásokra rézkarcokat készítettek, illetve a heti beadásra képeket festettek, esetenként vidéki országos jellegű kiállításokon szerepeltek. Megtelepedésük helyének határait művészi tetteik ritkán lépték át. A Nyíregyházára hazatértekre is elmondható ez. A Bessenyei Népfőiskola volt hallgatói a számtani sor szerint 1 és 14 között helyezkednek el. Az egyes a legjobb (Munkácsy-díjas) és természetesen a tizennégyes - jelen esetben a pályát elhagyó költő - a legkevésbé sikeres a szépművészet területén. A társaság fele rangsor nélkül: Nagy Sándor, Csizmadia Zoltán, Berecz András, Cs. Nagy András, Pál Gyula, Váci András, Palicz József alkotó éveik során a magyar szépművészet országos palettáját színesítették. Szeged, 2013. január 2. 299
