Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Művészettörténet - Tóth Sándor: A Bessenyei György Népfőiskola
A Bessenyei György Népfőiskola1 Tóth Sándor A vesztes második világháború után a hazánk területén folyó egy éves harcok következtében a régi társadalmi és intézményrendszer összeomlott, megszűnt. A győztes hatalom ráerőszakolta társadalmi rendszerét - első rendszerváltás - és ideológiáját a vesztesekre az élet minden területén. Az 1919-es tanácsköztársaság tanárai visszakerültek a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. Berény Róbert (1945), Bíró Mihály (1947), Bortnyik Sándor (1949), Poór Bertalan (1948) és a fiatal baloldali elkötelezettségű művészek kaptak kinevezést. Barcsay Jenő (1945), Ferenczy Béni (1945), Domanovszky Endre (1945), Pátzay Pál (1945), Bemáth Aurél (1945), Újvári Béla (1945), Kmetty János (1946), Főnyi Géza (1946) lettek az új tanárok. A régi mesterek közül csak Kisfaludi Strobl Zsigmond (1921), Szőnyi István (1934) és a geometria oktatója, Krocsák Emil (1939) maradt a tanári kar tagja. Pátzay Pál (1947-1949), majd Bortnyik Sándor (1949-1956) rektorsága idején - a zsdanovi kultúrpolitika, a szocialista realizmus szellemének megfelelően a tanári kar Bencz László (1948), Ék Sándor (1949), Hincz Gyula (1949), Kádár György (1949), Koffán Károly (1949), Papp Gyula (1949), Mikus Sándor (1949), Beck András (1948), Kapos Nándor (1948), Konecsni György (1949), Bánhidi Andor (1950), Szabó Iván (1950), Bán Béla (1952), Raszler Károly (1951) és Gyenes Tamás (1953) tanárokkal bővült. Utóbbi kettőt Szovjetunióban végzett tanulmányai után nevezték ki. Az új ideológia és a kollektív társadalmi rend következtében megszűntek a művészeti magániskolák, nagy hírű mesterek vezette műhelyek. Országszerte alakultak helyi mesterek vezetésével társadalmi (szakszervezeti) háttérrel szabad művelődési közösségek, szabadiskolák. Szegeden Tápai Antal és Vlasies Károly, Miskolcon Imreh Zsigmond, Diósgyőrben Klaudinyi László és a fiatal Papp László, Debrecenben Félegyházi László és Holló László, Sopronban Ágoston Ernő, Orosházán Kerti Károly, Budapesten Kirschmayer Károly vezettek híres szabadiskolát ismereteim szerint. A Dési Huber és a Derkovits kollégium, valamint a különböző szakszervezeti művészeti szabadiskolák Budapesten meghatározóak voltak. A „szabadiskola” a szépművészetet aktívan kedvelők, maguknak és szűkebb környezetüknek örömforrásként festegető, mintázgató „vasárnapi festők” mellett a majdani élethivatásra készülő fiatalok közös műhelye volt. Nyíregyházán 1946-ban alakult meg a Bessenyei György Népfőiskola, mely különbözött az ország más városaiban lévő szakköröktől, szabadiskoláktól. A népfőiskolán kollégiumi rendszerű, bentlakásos, étkezéses rendszerben nemcsak rajzot, festészetet, mintázást, hanem úgynevezett közismereti tárgyakat, művészettörténetet, néprajzot, franciát stb. tanítottak. 1 Az alábbiakban régről származó emlékeimet vetettem papírra. Az írás végén az érdeklődőknek áttekintést adok a vonatkozó irodalomról. NyJAMÉ LVII. 2015. 297-301. 297
