Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Helytörténet - Sipos József: A Bethlen-kormány és az 1922-es választások előkészítése
Sipos József tartalmi okokat találva - nem mindig adták meg az engedélyt az ellenzéki plakátok és röplapok terjesztésére. Közben az ÉME egyik vezetője kifogásolta a Sörház utcai székházukban elrendelt házkutatást és magát a vizsgálatot. A történtek után - mondta - felbontottnak lehet tekinteni azt a megállapodást, amelyben egyes szervezeteik a kormány egyes képviselőjelöltjeinek támogatását vállalták. Vagyis támogatásuk megvonásával fenyegették meg a kormányt. Erre a kormány visszakozott: a nyomozás nem az ÉME ellen irányul. Az csupán az igazság kiderítésére szolgál - írták. Vagy ha alaptalanul gyanúsítanák az egyesületet, akkor elégtétel adassék nekik. Ezzel az engedékeny hangú nyilatkozattal a kormány - a Népszava szerint — hátraarcot rendelt el, mert nem akarta elveszíteni az ÉME támogatását.13 Ebben a helyzetben 9-én délben a belügyminiszter hosszasan tanácskozott Nádossy Imre országos főkapitánnyal. Megbeszélésükön a kereskedelemügyi miniszter is részt vett. Majd a belügyminiszter a kormányzóhoz ment kihallgatásra, ahol egy órát töltött. Tehát a kormány IV. Károly halálát és a bombamerényletet arra használta fel, hogy az ellenzéki pártok szervezését és kampányát megnehezítse. A tetteseket - annak ellenére, hogy az ügyet az ellenzéki politikusok és a sajtó az egész választási kampányban napirenden tartotta - csak 1923-ban tudták elfogni. Ekkor derült ki, hogy a tettesek tényleg az ÉME egyik szervezetének tagjai voltak, mint ahogy azt a liberális sajtó már akkor feltételezte. A merénylők csendőrséggel, rendőrséggel, nemzeti hadsereggel, illetve a kormánykörökkel való kapcsolatára azonban soha sem derült fény. Az viszont - mint láttuk - az ÉME egyik vezetőjének a nyilatkozatából kiderült, hogy köztük és az Egységes Párt vezetése között már korábban létrejött egy titkos megállapodás, hogy az ÉME helyi szervezetei támogatják a nekik tetsző kormánypárti jelölteket. Ezt a demokratikus és a legitimista ellenzék joggal kifogásolta. Gömbös határozottan cáfolta a titkos megegyezésről szóló híreket. Azt azonban beismerte, hogy az ébredők az Egységes Párttal szimpatizálnak, mert abban látják a lehetőséget a „faji gondolat” megerősödésére. Arról pedig a párt nem tehet - mondta -, hogy az ébredők a választási kampányban érte lelkesednek. Erről írta Az Újság, hogy „ van paktum s még sincs paktum, mert hivatalosan tagadták, de titokban megcsinálták. ” Ennek bizonyítékát látták abban, hogy az Egységes Párt hivatalos jelöltje lett Pálóczi-Horváth István, az ÉME alelnöke, aki Dunavecsén indult a választásokon. Ez ellen április 18-án a kormánnyal szövetséges Nemzeti Polgári Párt vezetői is tiltakoztak. Másnap pedig báró Harkányi János, a Tisza-kormány volt kereskedelemügyi minisztere felkereste Klebelsberget és a bombamerénylet tetteseinek és felbujtóinak a kinyomozását sürgette.14 A párton belüli ellentétek Az Egységes Pártból kilépésüket fontolgató volt kisgazdapárti képviselők sérelmeit április 6-án, az 1B következő értekezletén Kovács J. István kívánta összefoglalni. El akarta mondani, hogy a vidéken a kisgazdajelöltek ellen agitáció folyik, még pedig hivatalos agitáció, amely nem csak a nem hivatalos kisgazdajelöltek, hanem a hivatalosak ellen is irányul. Erre példának a Szabolcs megyei kemecsei választókerületet hozták fel, amelynek hivatalos képviselőjelöltje azt tapasztalta, hogy az ÉME ottani szervezetei „máris a legélesebb harcot indították ellene. ”15 13 Népszava 1922. IV. 9.2. 14 Az Újság 1922. IV. 12. 1. 15 Világ 1922. IV. 6. 5. 260
