Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Helytörténet - Sipos József: A Bethlen-kormány és az 1922-es választások előkészítése
A Bet h len-kor many és az 1922-es választások előkészítése Sipos József E témával még nem foglalkozott érdemben a szakirodalom (Romsics 1991. 147., Szabó 1994., Paksy 2010.) Mi is csupán a Kisgazdapárt Egységes Párttá bővítésének kezdetét (Sípos 2002.) és gróf Bethlen István, Nagyatádi Szabó István és Gömbös Gyula 1922 tavaszán tett kampánykörútjait (Sípos 2010a., Sípos 2011.), az Egységes Párt és az 1922-es választások előkészítését (Sípos 2013.), illetve szervezési kérdéseit mutattuk be (Sípos 2014a., Sípos 2014b.). Mi a bethleni konszolidáció jellegének alaposabb megértése miatt kulcsfontosságúnak tartjuk az 1922-es nemzetgyűlési választások eddigieknél alaposabb kutatását és elemzését. E nagyobb munka keretében eddig elsősorban az Egységes Párt megalakítását, szervezését, az új párton belüli erőviszonyokat és ellentéteket, annak vezető testületéinek működését és az államhatalommal való együttműködését, illetve első számú vezetőinek - Bethlennek, Nagyatádi Szabónak, gróf Klebelsberg Kunó belügyminiszternek és Gömbös Gyulának, a párt ügyvezető alelnökének - a kampányban játszott szerepét vizsgáljuk. Most elsősorban azt mutatjuk be, hogy 1922 áprilisában a Bethlen kormány és az Egységes Párt vezetése hogyan készítette elő a választásokat. Milyen hatással volt a kampányra IV. Károly halála és az Erzsébetvárosi Demokrata Körben történt robbantásos merénylet? Előzmények Közismert, hogy a trianoni békediktátum miatt az ország gazdasági és pénzügyi helyzete még 1922-ben is válságban volt. A korona rohamosan inflálódott. Ez igen nehéz megélhetési körülményeket teremtett. Különösen rossz helyzetben voltak a bérből-fizetésből élők, a munkanélküliek, a munkások, a nincstelen és a szegényparasztok, a kis fizetésű hivatalnokok, a menekültek tömegei. A szociális nehézségek miatt e társadalmi csoportok között nőtt az elégedetlenség. Körükben kormányellenes hangulat uralkodott. Ezért úgy látszott, hogy a kormánypártokkal szemben nő az ellenzék befolyása. Ezt látszott igazolni az 1922 februárjában Rubinek Gyula halála miatt Kecskemét egyik választókerületében megrendezett időközi választás is. Ott a kormánypárt jelöltjével szemben az ellenzéki 48-as Függetlenségi Párt liberális politikusa jutott be a nemzetgyűlésbe. A társadalmat és a politikai közvéleményt élesen megosztotta az 1921-ben lezajlott két királypuccs: az annak következtében 1921. november 6-án elfogadott detronizációs törvény, IV. Károly és családjának Madeira szigetére deportálása, a legitimisták és a szabad-királyválasztók állandó ellentétei. E kérdések miatt 1922. január elejére éles ellentétek keletkeztek a kormányt támogató Keresztény Nemzeti Egyesülés Párton (KNEP) belül is. E viták oda vezettek, hogy január első napjaiban gróf Andrássy Gyula - aki a KNEP elnöke volt - és az őt követő karlista képviselők kiléptek a KNEP-ből. Ők január közepén fuzionáltak a Friedrich István által vezetett párttal. Még az így NyJAME LVII. 2015. 255-272. 255
