Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Helytörténet - Holmár Zoltán: Az 1920. évi nemzetgyűlési választások Nyíregyházán
Holmár Zoltán József Nagykállón - pártonkívüli programmal jelöltette magát. (Nyíregyházán Mikecz József is pártonkívüli programmal indult, de a szavazás előtt visszalépett.) (Hubai 2001.45.) A nyíregyházi választásokat egy kicsit alaposabban megvizsgálva, a forrásokból kideríthető, hogy Dvorcsák Győzőt kormánytagok és vezető politikusok - köztük Apponyi Albert - ajánlották a városnak. A pártonkívüli képviselőjelölt Viktor Dvorcák néven született 1878-ban a Sáros megyei Felsővízközön. Középiskoláit Bártfán, Eperjesen és Kassán végezte. Ezután filozófiai tanulmányokat folytatott a budapesti egyetemen és a párizsi Sorbonne-on. Külföldi tanulmányutakat tett Franciaországban, Németországban, Lengyelországban, Oroszországban és Olaszországban, ahol levéltári kutatásokat is végzett. 1904-ben hazatérve Sáros megye fölevéltárosa lett. Átvette az Eperjesi Lapok szerkesztését, és szerkesztője volt a szlovák nyelvű Nasa Zastava (Zászlónk) című hazafias irányú szlovák lapnak is. Később kilépett az Eperjesi Lapok szerkesztőségéből és megalapította az Eperjesi Újságot. Több történelmi folyóirat munkatársa volt. Sáros Földje címen maga is írt történelmi tanulmányt. Nem sokkal a Monarchia felbomlása után, 1918. november 4-én Dvorcsák vezetésével Eperjesen megalakult a Keleti Tót Nemzeti Tanács, amelynek fő követelése az északkeleti vármegyék szlovák lakossága kulturális autonómiájának biztosítása volt Magyarországon belül. November 24-én a tanács eperjesi nagygyűlésén elvetette a csehszlovák államhoz való csatlakozás elvét, és hitet tett Magyarország integritása mellett, majd december 11-én a kassai értekezleten - mintegy válaszként a Felvidék folyamatban lévő cseh megszállására - kikiáltotta a csehektől független Szlovák Népköztársaságot. Ezután a nagygyűlés keleti magyarbarát tót vezetőkből összeállított egy „kormányt”, melynek miniszterelnöke Dvorcsák lett. Ezért a csehek halálra ítélték, így kénytelen volt a tanács tagjaival együtt Varsóba menekülni. Innen indította meg a külföld felvilágosítására irányuló mozgalmát (Franciaországban, Olaszországban és Svájcban, majd 1920-ban Amerikában is járt). (Vidor 1921.38-39.) Tehát Dvorcsák nemzetiségi ügyekkel foglalkozó politikus, „ a magyar állameszmékhez hű szlovákság Európa-szerte ismert vezére” volt, aki idejének nagy részét külföldön, Franciaországban és Szlovákiában töltötte.3 Apponyiék egyrészt azért ajánlották őt Nyíregyházának, hogy egy olyan választókerületet képviseljen, ahol bizonyos számú szlovákság lakik, másrészt a Felvidék visszaszerzéséért indított harcban különösen fontos parlamenti szerepet szántak neki. Ugyanis a trianoni békeszerződés aláírása után nem volt olyan politikai párt, amely ne követelt volna ilyen vagy olyan mértékű revíziót. A városnak Dvorcsák mellett öt képviselőjelöltje volt. Ezek közül az első Andor Endre Nyíregyháza szülötte, miniszteri tanácsos, KNEP-tag, aki programbeszédét keresztény-nemzeti szellemben, a területi integráció védelmére szólítva mondta el. Beszédében ezen kívül taglalta a legfontosabb bel- és külpolitikai kérdéseket, és választópolgárait tájékoztatta az ország gazdasági és pénzügyi helyzetéről. A másik jelölt a Dvorcsáknál 20 évvel idősebb, szintén nyíregyházi születésű Paulusz Márton, aki a helyi kisgazdamozgalom vezetője volt (2. kép). Szorgalma, tudása már fiatalon a kisgazdák 2. kép Paulusz Márton (Háger 1929. XIV. tábla alapján) Fig. 2 Márton Paulusz (after Háger 1929. XIV. tábla) 3 Nyírvidék XU: 121. 1920. május 29. 1. 248
