Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Helytörténet - Holmár Zoltán: Az 1920. évi nemzetgyűlési választások Nyíregyházán
Az I92O. évi nemzetgyűlési választások Nyíregyházán 1919. november 24-én Huszár Károly volt katolikus néppárti politikus vezetésével többpárti, azaz koalíciós kormány alakult. A magyarországi belpolitikai események kedvező alakulásáról Clerk a Huszár Károlyhoz küldött levelében a következőket írta: „Kész vagyok a legfőbb béketanács nevében a kormányát elismerni, mellyel a legfőbb tanács kész tárgyalni addig, míg a választások és a nemzetgyűlés oly kormányt alakít, mely az egész magyar nép törvényileg megnyilvánult akaratára van építve. Ezen elismerés természetesen függővé van téve attól, hogy a kormány a választásokat elhalasztás nélkül megtartja, hogy a törvényt és rendet az országban fenntartja, hogy támadólag nem lép fel, hogy respektálja Magyarország provizórikus határait, míg a békeszerződés ezeket véglegesen meghatározza és hogy minden magyar részére biztosítja a teljes polgári jogokat, beleértve a szabad sajtójogot, a szabad gyülekezés jogát, a politikai véleménynyilvánítás szabadságát és szabad, „pártatlan”, titkos és demokratikus alapon nyugvó általános választójogot." (Vinnai 1994. 62.) Mivel a fenti jegyzék Magyarország nemzetközi elismerését jelentette, a kormány hajlandónak mutatkozott a választásokra vonatkozó antant követeléseknek eleget tenni annál is inkább, mivel csak így érhette el a román csapatok minél gyorsabb kivonását a megszállt területekről. 1919 nyarán és őszén három politikai irányzat volt, amely tömegtámogatásra számíthatott, és amely a hagyományos közjogi pártok, illetve a hitelüket vesztett liberális és konzervatív alakulások helyébe léphetett. Ezek a keresztényszocialista, kisgazda és szociáldemokrata irányzatok voltak. Az 1920-as nemzetgyűlési választások időbeni széthúzása az ország megszállásának fokozatos megszűnésével magyarázható. A román hadsereg 1919. november első felében először az Észak-Dunántúlt adta fel, majd november 14-16. között kivonult Budapestről és a Duna-Tisza közéről. Megszállás alatt maradt a Tisza vonalától keletre eső országrész (románok), valamint a Szeged-Baja-Pécs vonaltól délre eső terület (szerb-horvátok). A választások első szakasza 1920. január 25- 26-án volt. Az első forduló után nem lehetett megállapítani, hogy melyik párt nyert, de a győzelem egyértelműen a keresztény pártoké, pontosabban a Keresztény Blokk pártjaié lett. Mellettük a polgári pártok csak Budapesten tudtak némi sikert felmutatni, míg vidéken még ez sem volt elmondható. A választások lebonyolításának technikája következtében a fővárosi mandátumok sorsa dőlt el legkorábban. Mivel itt a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (KNEP) győzött, az első híradások ezt országosan is kivetítették. Ezzel szemben a kisgazdapárti mandátumok száma lassabban növekedett. A pótválasztások többsége is Budapesten kívül volt, így a KNEP győzelmi ünnepe egy kicsit elsietettnek bizonyult. Az 1920. február 8-ai pótválasztások országosan a kisgazdapárt néhány mandátumnyi többségével zárultak. Beniczky Ödön belügyminiszter 1920. február 12-én a KNEP-ben tett nyilatkozatot a választások eredményéről: Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja 68 mandátum Keresztényszocialista Párt 5 mandátum Keresztény Szociális Gazdasági Párt 4 mandátum Országos Kisgazda- és Földmíves Párt 71 mandátum Egyesült Nemzeti Kisgazda és Földmíves Párt 3 mandátum Keresztény Kisgazda- és Földmíves Párt 4 mandátum Nemzeti Demokrata Polgári Párt 6 mandátum Pártonkívüli 3 mandátum Összesen: 164 mandátum (Földes-Hubai 2000. 80.) A választások után 1920. február 16-án összehívták a nemzetgyűlést, hogy megalkossa a Magyarország „alkotmányosságának helyreállításáról” szóló törvényt, és megválassza a legmagasabb 245
