Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Helytörténet - Mohácsi Endre: A levél mint információforrás a XVII. század elején Nagylúcsei Dóczy András szatmári főkapitány levelei Thurzó György nádorhoz
Mohácsi Endre Magyarországon is mind népszerűbb lett. Az egyre növekvő igényeket csak lassan tudták kereskedelem útján kielégíteni, így minden darab papír felhasználásra került. A XVI. század közepétől, a hazai papírgyártás elindulásától kezdve a levelek mérete nőtt. Bocskai István6 például a mai A3-asnak megfelelő levélpapírokat preferálta - persze kettéhajtva - csakúgy, mint számtalan kortársa. Egy teljes ív felhasználása, kiváltképp rövidebb levelek esetén, előkelőséget és tiszteletet jelzett. A középkorban kedvelt íróeszköz a nádpálca mellett a lúdtoll, melynek használata széles körben elterjedt. Természetesen másfajta madár tollából is lehetett készíteni írásra alkalmas eszközt, mégis a lúdé volt a legkönnyebben beszerezhető és használható. A toll használata nem volt egyszerű, előkészítése az írásra gyakorlott egyént követelt. Ehhez a művelethez külön tollvágó kést alkalmaztak. Az írásra alkalmas tinta receptje már ismert volt a XI. századtól kezdve. Alapanyagát a vasgálicoldat, a gubacsból főzéssel nyert csersav és a sűrítőanyag képezte. A tinta színe természetesen az összetételétől függött, de frissen általában sötétkék volt, és később sötétbarnára kötött meg az oxidáció során. Megszólítás, külalak, címzés A megszólítás a XVII. századi levelekben sohasem nélkülözte a címzettnek kijáró tiszteletet, és ezen a levél tartalma sem változtatott. A tiszteletadás akkor sem maradhatott el, ha a levélben akár ingerültebb hangvétellel nemtetszését fejezte ki írója. Erre tökéletes példa egy 1611-ben Permessy Gáspár,7 Báthory Gábor8 erdélyi fejedelem egyik hírhedt hajdúkapitánya által írott levél, melyet Szatmárnémeti város bíráihoz intézett, amelyben a város lakosságát támadással fenyegeti, ha nem teljesítik kívánságát: „Köszönetem és magam ajánlása után Isten sok jókat adjon! Némethi bírák és polgár uraim az én irásimon látom, hogy semmit nem attok. De bizonnyal elhidgyétek azt, hogy a marhátokkal bántatom meg, s magatokkal is. Hanem mingyárt hozzatok tizen négy köböl lisztet. Húsz köböl zabot, egy mentének való posztót, húsz csizmákat jókat. Borsot sáfrányt, gyömbért, szekfüvet elegendőt. Egy pulhákot jót tokostul. Húsz róka bőrt, nyolc szalonnát. Ezek mindjárt meg legyenek mert másképpen gondolok felőletek. Egy még gyolcsot is hozzatok. Csak álomnak ne véljétek írásomat, mert jó szerencsém ne legyen ha bosszút nem állok. Az marhátokon telelek ki. Isten veletek. Datum in oppido Gyarmat Anno Domini 1611. ”9 A megszólításokhoz és befejezésekhez bizonyos formulákat alkalmaztak a gyakorlott írnokok, melyeknek szavait az adott címzett személyéhez igazították. Ilyenek voltak például a „Spectabilis et magnifice comes domine et frater mihi observans - Tekintetes és nagyságos gróf uram nekem tisztelt Atyám!” vagy a „Servitiorum meorum addictissimam commendationem — Szolgálataimnak odaadó ajánlása után! ” és a „Servitor et frater addictissimus - szolgálója és odaadó atyjafia!” vagy az ,,/n reliquis10 Nag[yság]ódnak jó akarattal való szolgálatomat ajánlom!” formulák. A külalak is sokat változott a magyar humanisták által antik példákon felfuttatott levelezésben. A politikai, katonai vagy akár személyes témájú levelek már nem a régi retorika művészi elvárásainak feleltek meg, rövidek és lényegre törőek voltak. Sőt, a latinban annyira közkedvelt 6 Bocskai István (1557 - 1606) Bihar vármegye föispánja, erdélyi fejedelem. 7 Permessy Gáspár (? - ?) Báthory Gábor hajdúkapitánya. 8 Báthory Gábor (1589 - 1613) erdélyi fejedelem. 9 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (továbbiakban: MNL OL) E196 fasc. 63. no. 10. 10 Továbbiakban (lat.). 212
