Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Régészet - Lőrinczy Gábor: Újabb adatok Hajdú-Bihar megye avar kori lelőhelyeihez I. Megjegyzések a terület kora avar kori történetéhez
Lorinczy Gábor ritkának számít. Az edények síron belüli helyzetéről nincs információnk, így azokat nem lehet értékelni. A ránk maradt régészeti leletanyag két kerámiaedénye közül Vida Tivadar a 10. sírból származó korongolatlan, szemcsés anyagú edényt a 111A ] (Vida 1999. 251.), a 11. sír ujjbenyomkodással díszített peremű edényét a HÍD, típusba (Vida 1999. 269.) sorolta. Míg a 10. sír kerámiájának párhuzamai döntő többségükben a Tiszántúlról, a szűkebb régióból Nyíregyháza-Repülőtérről (Lőrinczy 2001. 191.2. kép 3.) és Tiszadada-Kálvinházáról (Vida 1999. 257. Taf. 132: 1) ismertek, addig a 11. sírból előkerült edény típusa általános a Kárpát-medencében, a szűkebb régióból Tiszavasvári-Koldusdomb 17. és a 20. sírból (Vida 1999. 138. Taf. 140: 2, Taf. 162: 4) idézhető. Említésre méltó a 7. sír öntött pajzstövises, felszerelő lemez nélküli ovális bronzcsatja. Ez a csattípus gyakori, sőt - ha figyelembe vesszük a gepida sírok rablottságának magas arányát - általánosnak is mondhatjuk a gepida kori, döntő többségükben férfisírok mellékletei között (pl. Szolnok- Szanda, Hódmezővásárhely-Kishomok, Szőreg-Téglagyár stb.: Bóna-Nagy 2002., Nagy 2005.). A berettyóújfalui 7. sír csatjának földrajzilag legközelebbi párhuzama Derecske-Új patika 1. sírból ismert. A síregyüttes Nagy Margit szerint a VI. század első harmadánál korábbra nem keltezhető (Nagy 2007. 24.). Nemrég elkészült a gepida kori pajzstövises csatok tipokronológiai felosztása (Kiss 2015. 1 4. tábla). A csattüskének a karikához rögzített pajzs alakú vége alapján a leleteket az A-B-C típusba sorolta a szerző. Az általunk bemutatott csat igazából egyikhez se tartozik, mivel az ilyen, „klaszszikus” pajzsformára kialakított darab még a típustáblákon sem szerepel. A tiszántúli kora avar kori sírokban igen ritka ennek a csattípusnak az előfordulása; például Szegvár-Oromdűlő 1. sír (Lőrinczy 1991. II. tábla 3.), 81. sír (Lőrinczy-Straub 2005. 2. kép 10.), nem beszélve a Jankovich gyűjtemény csatjáról (László 1970. V. színes kép). Az eltérő minőségű és funkciójú avar kori bronzcsatok jellemzője, hogy a pajzs alakja és arányai nagyon hasonlóak egymáshoz — mondhatni klasszikus pajzs alakúak —, és ebben különböznek a gepida kori (Kiss 2015. 1-4. tábla) társaiktól. A berettyóújfalui csatpecket elég „egyszerű” módon, egy hátulról átütött lyukon keresztül szerelték fel a csatfejre, ami a csat hosszú használatára, javítására utal. Az avar kori „Meroving” terméknek tartható tárgy sírba kerülését a bronzlemezből préselt szíj végek és az általános kora avar típusú gyöngyök között található Meroving származású darabok23 (3. kép 2-6.) alapján a VII. század középső harmadára, második negyedére lehet valószínűsíteni. 6) Biharkeresztes-Lencséshát (Mesterházy 2002. 58.) A község keleti szélén, az Artándra vezető út északi oldalának közelében, 1966-ban homokbányászás közben egy K-Ny-i tájolású,24 valószínűleg magányos temetkezés került elő.25 A vájt koporsóban adultus korú (30-39 éves), enyhe mongoloid vonásokkal rendelkező férfit26 temettek, jobb 23 Pásztor Adrien meghatározása. Segítségét itt is megköszönöm! 24 A tájolási adatokat - К 17’ (Г eltérés észak(!?) felé), Ny 49’ - az ásató 64 vonásos tájoló segítségével vette fel, ezeket az adatokat számítottam át a manapság elterjedtebb fokbeosztás szerint- K-Ny 96-276° -, ami szükségszerűen kerekített adatokat eredményezett. 25 Homokot régebben is bányásztak, de több temetkezés előkerüléséről nem tudni, a terület ma már beépített (Mesterházy 2011.321.). 26 A Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékén őrzött antropológiai anyag meghatározását Marcsik Antóniának köszönöm! 158
