Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Köszöntő
Zsoldos Attila Évekkel ezelőtt egy ilyen konferencián, amikor lehetőségem nyílt egy rövid bevezető erejéig szóval tartanom a megjelenteket, sejtelmesen annyit mondtam e sajátos jelenségre utalva: „jól tudjuk persze, kinek a keze mozgatja a szálakat a háttérben, erről azonban más alkalommal lesz méltó szót ejteni”. Az alkalom a mai nappal, íme, elérkezett: a Rómer-éremre idén jelölt Németh Péter az, akire akkor gondoltam. О az, akinek a főszerkesztősége idején a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle a legizmosabb történeti rovattal rendelkező kulturális folyóiratok egyikévé vált, ahol makacs következetességgel olyan tanulmányok láttak napvilágot, amelyek megjelentetésére a legigényesebb történettudományi folyóiratok bármelyike is örömmel vállalkozott volna. О az, aki nem az egy-egy évforduló alkalmával tessék-lássék módon összetákolt, s némi jóindulattal akár „történettudományi”-nak is nevezhető kiadványokkal tudta le az egykor még a közgyűjteményekben dolgozóktól is elvárt tudományos tevékenységet, hanem szívós munkával megteremtette a lehetőséget arra, hogy immár a kutatás rendelkezésre állják az a sorozat, mely kifogástalan szakmai színvonalon adja közre az egykori Északkelet-Magyarország megyéinek középkori okleveleit, s amelyet mintegy mellékesen egészítenek ki azok a publikációk, amelyek a leleszi konvent és a Vay család berkeszi levéltárában őrzött oklevelek anyagát tátják fel, maguk is kötetnyi terjedelemben. Ő az, akinek a köteteit felütjük, ha egy-egy Szabolcs vagy Szatmár megyei település középkori birtoklástörténetével kapcsolatos adat után nyomozunk, s akkor még meg sem említettem azon munkáinak sokaságát, amelyek a magyar történetírás legnemesebb hagyományait követve bizonyítják, hogy az úgynevezett helytörténetírás nem szükségképpen a félig- vagy még úgy sem képzett, ám annál lelkesebb lokálpatrióták felségterülete, hanem a történetírásnak az a sajátos ága, amelynek eredményei nélkül az országos jelenségekről legfeljebb semmitmondó általánosságok fogalmazhatók meg, ha ugyan. Tisztelt Közgyűlés! Mindezek alapján úgy vélem, a „vidéken nem lehet tudományt csinálni” a bolondmesék típusába sorolandó, mert igenis lehet, csak éppen annak, aki erre vállalkozik, értenie kell a tudományhoz is, a tudomány szervezéshez is. Mint ünnepeltünknek. Végezetül, levéltitok-sértés következik. Néhány nappal ezelőtt levelet kaptam ünnepeltünktől, ebből következik egy részlet: „meg kellett volna jelennie már ... a Szabolcs kötetnek is ..., de mindig közbejött valami..., hol Jüannal falkutatás a megyében, hol egy ... cikk, mint ez a most megjelent. ” A szöveg, amint az nyilvánvaló, messzebb nem is állhatna a dicsekvéstől, sokkal inkább egyfajta mentegetőzés, én mégis úgy vélem,Tisztelt Közgyűlés, nehéz lenne meggyőzőbb érvet találni a mellett, hogy a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat vezetősége méltó személyre tett javaslatot a Römer Flóris Emlékérem idei kitüntetettjeként, mely javaslathoz magam is lelkesen csatlakozom. Zsoldos Attila e-mail: Zsoldos.Attila@btk.mta.hu 10
