Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Régészet - Istvánovits Eszter - Kulcsár Valéria: A szarmaták állatai
A szarmaták állatai István megfogalmazta: „gyors változás = ’idegen’ állatok nagy tömegével tulajdonképpen állomány (fajta) cserét hajtanak végre; lassú változás = az állattartás feltételeinek javításával, a tenyésztési ismeretek bővítésével az adott régióra (környezetre) jellemző ’tájfajtát’ hoznak létre.” (Vörös 1993. 42.) Ma még igen távol állunk attól, hogy erre a kérdésre vonatkozóan egyáltalán sejtéseink lennének. A táplálkozási szokások időbeli változására vonatkozóan Bartosiewicz László kísérelt meg következtetéseket levonni a kompolti telep anyagából. Úgy látta, hogy a II. századhoz képest a III. századra a juhtartás rovására a szarvasmarha jelentősége megnövekedett, majd a III-V. század között nivellálódott (Bartosiewicz 1999. 327.). Keveset tudunk az állattartás mikéntjéről. Vissza-visszatérő gondolat, hogy a Kárpát-medencei szarmaták nomadizáltak volna, ami valójában behatóbb kutatások nélkül is nyilvánvalóan kizárható, ha - mint ahogyan arra már utaltunk - figyelembe vesszük a Duna-vidék földrajzi adottságait. Azt azonban, hogy hogyan kell elképzelnünk a szarmata nyájakat, azok legeltetését, volt-e istállózás stb., ma még nemigen tudjuk. Mindenesetre a településeken nagy számban előforduló árkok egy részét a kutatás karámként értelmezi (Wicker 1997. 74.). Vannak köztük nagyobb méretűek (40x40 m, 30x14 m, 20x20 m), de kisebbekre - 15x20 m - is tudunk adatot. Akadt pl. egy 8 alakú, 30x20 m-es árok, mely talán ugyancsak karám lehetett (Wicker 1997. 74., 77., Szalontai-Tóth 2000. 63.). Vörös Gabriella arra a speciális helyzetre hívta föl a figyelmet, hogy ezeket egyelőre kizárólag a Duna-Tisza közéről ismerjük; és úgy vélte, hogy a Tiszántúlon - talán a talajviszonyok és a vízrajz meghatározta más életmód miatt - kevéssé dominált a nagyállattartás (Vörös 1998. 56.). A jelenség ilyenfajta magyarázatát az állatcsontanyag azonban nem támasztja alá. A karámokkal kapcsolatban vethető fel egy sajátos nyelvészeti adat. A XVII. századig Magyarországon léteztek az ún. gógány-várak. A gógány szó keletiráni kölcsönszó, jelentése marhakarám (Harmatta 1994. 567.). Végül ugyancsak itt jelezzük, hogy a jövőben a patológiás kutatások is valószínűleg segítséget jelenthetnek az állattartás mikéntjének felvázolásához. A Kárpát-medencei szarmatáknak kezdetektől egészen addig, amíg valamikor az V. században nyomukat veszítjük, négy fő haszonállata a marha, a kiskérődző (juh/kecske), a ló és a sertés volt. Rendszerint az előbbi kettő a domináns. A leggyakoribb maradványok közt említhetjük a kutyákét. Ritka a macska, a tyúk, a házilúd vagy a szamár, elvétve fordul elő a teve. A fajok aránya egy-egy telepen függ a természetföldrajzi adottságoktól, valamint a regionális munkamegosztástól. Az egyes falvak esetében azt is figyelembe kell vennünk, hogy nem mindegy, melyik szegletét tárjuk éppen fel: az „ipari negyed” vagy a méhkas alakú tárolóvermek tucatjaival jellemezhető „gabonasilók” osteológiai anyaga alapvetően eltérő lehet a lakónegyedétől vagy a karámok tájékán talált együttesekétől.5 A nagyberuházásokat megelőző többhektáros feltárások ma már lehetővé tennék egy-egy telepen belül az ilyen irányú elemzést, melyhez rendelkezésre állna a térinformatika. Problémát jelent az értékelésnél, hogy az egyes falvak jószágösszetételét a hatalmas menynyiségü lelet ellenére egyelőre csak felületesen ismerjük, ugyanis a meghatározások során a szakemberek az esetek többségében a csontmennyiséget és nem az egyedek számát közük, ami nagyon erősen torzítja a képet.6 Ez alól csupán néhány kivételt ismerünk, amely egyúttal jelzi is a probléma mértékét. Álljon itt erre egy példa Orosháza-Községporta, Szűcs-tanya lelőhelyről (Tugya-Rózsa 2012. 226. kiegészítve a legkisebb egyedszám százalékos megoszlásával): 5 Ez már csak azért is feltűnő, mi vei a csontanyag felhalmozódása az egyes régészeti objektumokban igen széles skálán mozog. Szegváron pl. 0 és 347 db/objektum közt változott (Vörös 2005. 116.). 6 Vö. pl. Berendi 2006. 255. Ugyanakkor Bartosiewicz 2001.301. szerint a töredékek és egyedek számának százalékos összetétele a nagyobb csontanyagok esetében nem tér el egymástól. Amennyiben ez valóban így van, akkor a jövőben elsősorban ezt figyelembe véve érdemes összehasonlítani az egyes telepek anyagát. 101
