Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Gulyás Gyöngyi: Késő szarmata temetőrészletek Óföldeák-Ürmös II. lelőhelyen (M43-as autópálya 10. lelőhely)
Gulyás Gyöngyi 1. A leggyakrabban a sírgödör DK-i vagy DNy-i (koponya felöli) végére ásták a rablógödröt. Ennek a módszernek két altípusát lehetett az óföldeáki temetőrészletekben szétválasztani egymástól. Az 1. altípusba azok a szabálytalan vagy ovális rablógödrök tartoznak, melyek a sír szélén nem nyúltak túl. Ilyen módon fosztották ki az SNR 121., 125., 162., 200., 220., 235. és 239. sírt. A 2. altípusba azok a szögletes vagy ovális rablóaknák tartoznak, melyek a sír hosszanti szélénél túlnyúltak. Ezt az SNR 139., 140. és 191. sírnál figyeltük meg. Az SNR 159. körárkos sír is ebbe a csoportba tartozik, de itt nem a sírgödör hosszanti szélénél nyúlt túl a rablógödör, hanem a DK-i rövidebb végének déli szélénél. Az említett rablógödrökön, illetve az aknákon keresztül vagy egy szélesebb fejű eszközzel húzták össze a vázrészeket (például SNR 159.), vagy a csontokat alig megbolygatva szedték ki a leleteket. Ez utóbbi módszert alkalmazván a koponya és a medence közötti területet kutatták át. 2. Alig néhány sírnál figyeltük meg, hogy a rablógödröt a sír ÉNy-i vagy ÉK-i (láb felőli) végére ásták. Itt is meg lehetett különböztetni a sír szélénél nem szélesebb (SNR 136., 262.) és a sírgödör szélén túlnyúló (SNR 131., 221.) rablógödröket. Ennél a megoldásnál is a fentebb említett módszert használták: egy szerszámmal „gereblyézték össze” a vázrészeket. 3. Viszonylag alacsony számban lehetett megfigyelni, hogy a sír valamelyik hosszanti oldalára ásták a rablógödröt és azon keresztül kihúzva vizsgálták át a csontokat, illetve a leleteket. Az SNR 35. sír ÉK-i részén és az SNR 155. sír keleti oldalán jól kirajzolódott a rablógödör foltja. Az SNR 176. zárt árokkeretes és az SNR 212. körárkos sír esetében a sírgödrök keleti oldalához egyegy, a sírgödör felé fokozatosan mélyülő aknát ástak, melyen keresztül majdnem a teljes vázat kiszedték a sírokból. 4. Két sírnál (SNR 224., 233.) figyeltük meg hogy, a sírgödörre egy az egyben ráásták a rablógödröt, melynek a mérete valamivel nagyobb volt a sírnál. Az SNR 233. sírra ásott rablógödör tájolása alig tért el valamivel a sír tengelyétől. A sírok egy részénél a rablás pontos módszere nem volt egyértelműen meghatározható, mivel a nyesési szinten azok betöltése mindenhol egyaránt kevert volt. A rablásokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a sírokat többféle módon jelölhették, melyek közül a legismertebb a halomemelés vagy a körülárkolás. A különféle rablási módszerek alkalmazása alapján valószínűleg az egyszerű aknasírba temetettek sírjait is megjelölhették. A sírjel utalhatott az elhunyt vagyoni helyzetére, nemére és talán még a sírgödör méretére is, hiszen a rablógödrök minden esetben a sírgödröktől alig eltérő vagy azokkal megegyező méretűek voltak, illetve a rablóaknák pont a „megfelelő” helyre irányultak.52 A rablások időpontja kérdéses, csupán néhány sírban találtunk a sírföldbe másodlagosan bekerült késő szarmata edénytöredékeket. Több temetkezésnél tapasztaltuk azt, hogy a sírt a temetés után néhány évvel fosztották ki, amikor még a kötőszövetek egyben tartották a vázrészeket, illetve a textíliák nem bomlottak le. Az SNR 125., 131., 219. és 221. sírban jól látható volt, hogy egyes vázrészek akkor kerültek másodlagos helyre, amikor az ínszalagok még egyben tartották a vázat. Hasonló megfigyelést tettünk néhány koporsós sír esetében is (például az SNR 35.), ahol a rablást akkor hajtották végre, amikor a koporsó még egyben volt. A korai rablásra utalnak a viszonylag pontos rablógödrök is. A sírok kifosztásának minősége és formája igen változatos volt, ami talán arra enged következtetni, hogy a sírokat nem egy időben, hanem rendszeresen fosztogatták.53 52 A sírok jelölésének meglétét feltételezte Dinnyés István (Dinnyés 1980. 197.), Kőhegyi Mihály (Kőhegyi 1994. 278.), Vörös Gabriella (Vörös 1996. 121.), valamint Tázlár-Templomhegyen tett megfigyeléseik alapján Gallina Zsolt és Sz. Wilhelm Gábor (Gallina-Wilhelm 2006. 188.). Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a még meglévő sírhant árulkodó megjelenését sem. 53 Erre a következtetésre jutott Kőhegyi Mihály is a madarasi sírrablások kapcsán (Kőhegyi 1994. 279.). 62
