Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Gulyás Gyöngyi: Késő szarmata temetőrészletek Óföldeák-Ürmös II. lelőhelyen (M43-as autópálya 10. lelőhely)
Késő szarmata temetőrészletek Óföldeák—Ürmös II. lelőhelyen eltérés a tájolásukban van, az óföldeáki sír DK -ÉNy-i, az apátfalvi ÉÉK-DDNy-i irányítású (Kujáni 2014.). A keleti eredetű kiöntőcsöves korsók a IV. század végén - V. század első felében jelentek meg a Kárpát-medencében (Füle 1995. 56.). A kutatás sokáig a hunok leletanyagaként kezelte ezeket az edénytípusokat, azonban mindig a szarmaták által lakott alföldi területeken fordulnak elő (Vaday 1994. 106.). Vaday Andrea gyűjtötte össze a Kárpát-medencében előkerült kiöntőcsöves korsókat, melyek között egy Földeákról előkerült töredék is szerepel (Vaday 1994. 106—107., Tab. 1: 12.). Mindkét korsó díszítése eltér a hunkori edényekre jellemző díszítésektől, mivel általában a horony- és bordadíszítések az edények perem alatti részén vagy az edény felső harmadán jelennek meg (Füle 1995. 58.). Az eddig bemutatottaktól eltérő edény került elő az SNR 200. sírból. A sírban egy szürke, erősen kopott felületű, félgömbös tál feküdt (XXII. tábla 6.). A tál pereme lekerekített, erősen kopott és olyan hatást kelt, mintha egy eredetileg magasabb edény felső részét letörték és lecsiszolták volna. Ehhez hasonló, téglaszínű tál került elő Kiskundorozsma-Kenyérváró domb lelőhelyről szórvány sírleletként (Vörös 1984/85. 3. kép 2.), illetve Újverbász-Kendergyár (Párducz 1950. CX. tábla 4.), Szeged-Alsótanya-Kenyérváróhalom 1. sírból (Párducz 1950. CXXI. tábla 17.) és Kenderesről is (Párducz 1950. CXXXV. tábla 27.). A tál a hunkorra jellemző formát képviseli, melyet Párducz Mihály a korabeli fémedényekkel hozott kapcsolatba (Párducz 1959. 342., Vörös 1984/85. 26.). A korongolt edények mellett két sírban korong nélkül készített darabokat is találtunk. Az SNR 262. sírban a korongolt tál mellett egy lekerekített peremű, rövid, cilindrikus nyakú, váll és has részénél kiöblösödő, feneke felé összeszűkülő, miniatűr edény volt (XXXV. tábla 5.). A miniatűr edények legtöbbször második edényként kerülnek a sírokba, játékok vagy piperetégelyek is lehettek (Vaday 1989. 176.), más értelmezés szerint szimbolikus jelentést hordozhattak (Kőhegyi-Vörös 1992. 98.). Az edényke párhuzamai a többi között a madarasi temető 84. és a 421. sírjában találhatók meg (Kőhegyi-Vörös 2011.21. tábla 4., 97. tábla 5.). Az SNR 191. sírból a Perjámos kultúrából származó, szűk nyakú, nyomott gömbös testű edény került felszínre (XX. tábla 2.). A bögre vállán két, ovális átmetszetű fulindítás csonkja látható. Az edény másodlagos felhasználására utal, hogy sérült perem- és fulrészét lecsiszolták. A szarmata sírokban nem gyakran, de kimutatható a korábbi időszakból származó vagy más kultúrkörben használt tárgyak másodlagos felhasználása, viselete.47 Üvegedények Egy férfi (SNR 136.), két nő (SNR 140., 171.) és egy lánygyermek (SNR 221.) sírjából kerültek elő üvegedények. Mind a négy sír bolygatott volt, így az edények pontos helyét nem lehetett meghatározni Minden esetben a térdtől lefelé bontottuk ki az erősen hiányos üvegeket. Egyedül az SNR 221. sírban találtunk ép üvegpoharat, mely a föld súlya alatt nyomódott össze. Ennél az egy sírnál bizonyíthatóan a poharat a lábvéghez helyezték. Az SNR 171. sírban az üvegedény másodlagos edénymellékletként jelent meg, mivel az elhunyt lábához egy agyagedényt is állítottak. Bognár Margit foglalkozott az üveg- és agyagedény együttes előfordulásával. Gyűjtése alapján az üvegedények - főként poharak - mellé minden esetben korongolt edényt helyeztek (Bognár 2011.22.). Például Kiskundorozsma-Subasa 121. sírjában a karék gyöngyei között átfúrt, szkíta nyílhegyet találtak (Bozsik 2003. 7. kép). 59
