Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Gulyás Gyöngyi: Késő szarmata temetőrészletek Óföldeák-Ürmös II. lelőhelyen (M43-as autópálya 10. lelőhely)
Gulyás Gyöngyi Övcsatok, öweretek, övről lelógó díszek Három nő (SNR 200., 219., 221.) és két lánygyermek (SNR 124., 230.) sírjában egy-egy övcsat feküdt, melyek közül 4 bronzból öntött és egy vasból készített volt. Ez utóbbi övcsat került elő egyedül az 1. sírcsoport területéről. Megtartása annyira rossz volt, hogy a tárgyat restaurálni már nem lehetett. Az övcsat kéttagú, téglalap alakú lemezes testű és félkörös csatkarikájú volt (VI. tábla 10.). Ehhez hasonló övcsatokat ismerünk Szentes-Sárgapart 34. sírjából (Párducz 1950. XXI. tábla I.), Klárafalva В temető 12. sírból (Párducz 1950. L. tábla 4.) és Kiskundorozsma-Subasa 65. és 84. sírból (Kürti 2005. 13. kép 3., 14. kép 3.). Ezek a kéttagú csatok а II. század végétől jelentek meg és igen széles körben terjedtek el az Alföld területén (Vaday 1989. 68.). A bronz övcsatok mindegyike a jobb medencecsont felett került elő. Az SNR 221. és 230. sírban kéttagú csatok, az SNR 200. sírban egy csatkarika feküdt. Az SNR 200. sírban levő (XXI. tábla 5.) D formájú, enyhén ovális átmetszetü, karikára hajló csatpeckű övcsat а IV. század végétől, illetve az V. század elejétől megjelenő csattípusok közé tartozik (Vaday 1989. 69.). Az SNR 221. és 230. sírban talált övcsatok lemezes teste rossz állapotban maradt meg, de az jól látszódott, hogy a D formájú, ovális (SNR 230.) vagy kerek (SNR 221.) átmetszetü csatfejek keskenyebb tengelyére kivágás nélkül, egyszerűen ráhajlították a bronz csatlemezeket (XXX. tábla 7., XXVIII. tábla 4.). A lemezek szegecselésének nyoma csak az SNR 230. sír csatján maradt meg, ez alapján látható, hogy az egykori bőröv 0,2 cm vastag és 2 cm széles volt. Ehhez hasonló ezüst övcsat került elő Alattyán-Tulát 13. férfisírjából (Vaday 1989. 231., Taf. 6: 11.) és Sándorfalva-Eperjes 3. sírból (Vörös 1983. III. tábla 2.). Az SNR 221. sírban levő csat tüskéjén vésett díszítés látható. A sírban a derék felett 3 cm széles bőröv megkövesedett maradványát figyeltük meg, mely a bal könyökig, 20 cm-es hosszúságban volt követhető (XXVIII. tábla 2.). Az SNR 221. sírban talált övcsat analógiáját ismerjük a többi között Madarasról a 653. sírból (Vörös 2003a. 32., Kőhegyi-Vörös 2011. 127. tábla 2.). A bemutatott két bronz övcsat használata a hunkortól kezdve volt általános (Vaday 1989. 69.). Az SNR 230. sírban a jobb medencecsont felett egy majdnem teljes, a derék alatt két hiányos ólom övveretet bontottunk ki (XXX. tábla 6., 9.). A nagyobb méretű, téglalap alakú, hiányos szélű veret több mint 6 cm hosszú és 2 cm széles volt, két sarkában egy-egy furattal. Hasonló méretű, rövidebb oldalának két sarkában átfúrt bronzlemezt találtak a Mezőszemere-Kismari-fenék lelőhely 55. sírjában a bal medencecsonton, melyet a feltárók az öv díszeként határoztak meg (Vaday- Domboróczki 2001. 81., Abb. 54: 12.). Ólomból készült övveretek a Sándorfalva-eperjesi temető 1. és a 3. férfisírjaiból kerültek elő, azonban ezek méretükben sokkal kisebbek voltak, mint az óföldeáki darabok (Vörös 1983. II. tábla 1- 4., V. tábla 4-5.). Az SNR 221. sírban a medence környékén, illetve a sír DK-i végében bronz övverethez tartozó töredékeket találtunk (XXV1I1. tábla 3., XXIX. tábla 2.). A 15 töredék közül kettő kerek átmetszetű, mindkét végén majdnem derékszögben behajlított bronzdrót volt, melyekhez hasonlóak Sándorfalva-Eperjes 1 sírban voltak (Vörös 1983. II. tábla 5-6.). Vörös Gabriella megfigyelése alapján ezeket a bronzdrótokat az ólomveretek hátuljára erősítették fel (Vörös 1983. 136.). Valószínűleg itt is ezt a módszert alkalmazhatták. A kétféle hosszúságú drót (H. 1,5 cm, 2 cm) arra engednek következtetni, hogy az övveretek nem voltak azonos méretűek. Az övveretek felerősítésének másik módja az volt, hogy a vékony bronzlemezeket 0,3 és 0,4 cm hosszú, elkalapált fejű nittszegekkel rögzítették a bőrövhöz. Két női sír (SNR 219., 221.) esetében felmerülhet az öv gyöngyös díszítésének lehetősége. Az SNR 219. sírból ugyan másodlagos helyről, de két olyan nagyméretű borostyángyöngy 48
