Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Helytörténet - Halászi Aladár - D. Rácz Magdolna: Halászi Aladár szonettjei a Jósa András Múzeum Irodalmi Gyűjteményében
Halászi Aladár szonettjei a Jósa András Múzeum Irodalmi Gyűjteményében Halászi Aladár szonettjei a költő gondolataival Melletted: Egyféle ellentétes tartalmú szonett a Válással. Az összetartozást, összekapaszkodást az élet viharaiban, az elmúlás közeledtével is az egymásra figyelést tartja a legbiztosabb örömforrásnak. A hála ezért az élethelyzetért egyenlő mértékben száll a kedves és az égiek felé. A csendes, de tartós öröm szelíd hangjai szólalnak meg benne, a válás kizárása az életrajzból fogalmazódik meg a leghangsúlyosabb helyen, a végén: „Mert nem hagyjuk magunkat bús egyedül.” Melletted Melletted az se fáj, hogy m úlik az év, Mert végtelenre nyúlt a perc s az öröm. A két karod védett öböl, biztos rév, Öledben nyert nyugalmam megköszönöm. Mért botlottál belém, ha fölemeltél? Hagyhattad volna, hogy rám találjon más. Mosollyal mért mosdattál, mért becéztél? Mért jobb veled az ima s a káromlás? Vagy így rendelték el nekünk az égben, Legyen minden múló percünk Éden? Mindig hallják ott: hálám érted zendül. De csak a szív hangján száll elébed, Belőle már nem válik soha vétek, Mert nem hagyjuk magunkat bús egyedül. Merengés: Minden emlékezésbe a pillanatnyi hangulathoz igazodó elemek vegyülnek, és minden pillanatnyi hangulat visszavezethető ahhoz az érzelemhez, gondolathoz, amely leginkább hatalmában tartja, foglalkoztatja az embert. A merengés egyféle időutazás mind a múltba, mind a jövőbe, de a jelenben indítjuk az időgépet. Mi másra gondolhatnánk idősebb korunkban, mint az ifjúságra? Ott, akkor mit találhatunk legelőször? A szerelmet, legalábbis az emlékét, amely elandalít, széppé teszi a merengést lélekben, a külső környezetében, a gondolatokban, érzésben egyaránt. Ehhez az esti órák a legjobbak, amikor már nem a színek, formák uralják a képet, hanem a fény, árnyék, a repülés térben, időben akadályok nélkül, mint a tündérmesékben az ember ősi vágya szerint. Merengés A nap lement, a jó hold is fogytán, borongó csillagarc tükröt keres a lomha felhő tiszta ablakán - sugár kötélen ringva függ az est. 357
