Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Helytörténet - Sípos József: Bethlen, Nagyatádi és Gömbös tiszántúli 1922. májusi választási körútja és annak eredményei
Bethlen, Nagyatádi és Gömbös tiszántúli 1922. májusi választási körútja és annak eredményei összegezte programjukat: „Intenzívebb és nemzetibb kultúr- és gazdaságpolitikát hirdetünk, mely csak egészséges agrárreformon, egészséges birtokmegosztáson” alapulhat.45 íme a fajvédő Zsilinszky első programbeszédének lényege. Fontos momentum, hogy nem foglalkozott a zsidókérdéssel. Erről valószínűleg azért mondott le, mert Derecskén és a választókerületben sok zsidó család élt, amelyeknek legalább egy részét meg akarta nyerni. A programbeszéd a parasztgazdák többségének tetszését megnyerte, mert - ahogy Csóré Áron visszaemlékezésében leírta - „nem népszerűség-hajhászó kortesbeszédet” mondott, hanem „saját politikai hitvallását” (Kortársak 1984. 83.). Ennek ellenére a Szózat szerkesztőségének - állítólag olvasóközönségének méltatlankodása miatt - mentegetőznie kellett Zsilinszky programbeszédének félreérthetősége miatt, mert az azt ismertető cikk a beszédet „valós értelméből egészen kiforgatja. ” Ezért a helyreigazító cikkben azt írták, hogy különösen bántó hibák vannak a Németországra vonatkozó részekben. Azt is állították, hogy Zsilinszky a közöltektől eltérően foglalkozott az új agrárpolitika akadályaival. Azokat három csoportba sorolta. Ezek: „a régi liberális kapitalizmus, amely uralmát visszaszerezni szeretné, a még mindig lappangó forradalmi szellem és a szélsőséges legitimizmus. ” Ezek a gondolatok - mint látjuk - az első indoklást leszámítva nem hangoztak el Zsilinszkytől. Annál inkább a földreform végrehajtását akadályozó más okok, mindenekelőtt a pénzügyiek. A Szózat olvasóközönségének, az úri középosztálynak ez lehetett fájó. A helyreigazító cikk azt is tévedésnek minősítette, hogy Zsilinszky a fényűzési adót a forgalmi és az őrlési adóval együtt megszüntetendőnek minősített. Itt tényleg az újságíró érthette félre, mert hiszen a Szózat helyreigazító cikkének igaza van, hogy az előbbi nemcsak hasznos, de „szociális szempontokból is igazságos”. A cikk végén a lap szerkesztősége nagyon sajnálta, hogy e hibák éppen a Szózat „ lapvezérének politikai zászlóbontásával ” kapcsolatban fordultak elő.46 E helyreigazítás azt mutatja meg, hogy Zsilinszky jobboldali antikapitalizmusa, liberalizmusellenessége és radikalizmusa már akkor nem tetszett a konzervatív köröknek sem. Miből finanszírozta Zsilinszky ezt a választást? Ez kiderül Balásházy Iván Bihar megyei főispán május 25-én Bethlennek elküldött számjeles táviratából. Ebben a választásokra rendelkezésére bocsátott összegek felhasználásáról tájékoztatja. Eszerint a megyében elindult kormánypárti jelöltek közül már addig is Zsilinszky kapta a legtöbbet, 380.000 koronát. Aztán Fráter Pál 310.000- et, Görgey József 200.000-et, Lányi Márton 100.000-et, Erődi-Harrach Béla 30.900-at, Berky Gyula 30.000-et, Kovács Nagy Sándor 25.000-et, Könyves Lajos - aki Nagyatádi barátja volt és parasztképviselő - csak 20.000-et. Utóbbit Gömbös be is karikázta és a távirat aljára odaírta: Könyvest jobban kellene támogatni. ” A távirat folytatásában a főispán megírta: egyéb pártcélokra kiadott még 10.000 koronát. Ekkor még a főispán rendelkezésre állt 1.394.000 korona. Ebből szerinte még 300.000 korona Zsilinszkynek kiadható lenne, a többi pénzt pedig az utolsó napokra tartja, amihez távirati utasítást kért.47 Ez a dokumentum megmutatja, hogy Bihar megyében az Egységes Párt, illetve a kormány Zsilinszky kampányára költötte a legtöbbet. Ebből fizették a Szózat agitációs kultúrestjét és a választási kampányt. Például a derecskéi Egységes Párt Pajor nevű titkára május 17-én megpróbálta korrumpálni Farkas Ármin bizalmiját, Szabolcsy Gyulát: 40.000 koronát kínált neki azért, hogy 45 Szózat V. 16. 1922.9. 46 Szózat V. 18. 1922.4. 47 MNL Miniszterelnöki iratok. 1922-es választások. 362. Lásd még IRATOK 1956. 2. kötet 286-287. 321
