Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)

Helytörténet - Bene János: Stojanow. A kassai 5. honvédhuszár ezre (nyíregyházi) II. osztályának tűzkeresztsége 1914. augusztus 15-én

Stojanow A kassai 5. honvédhuszár ezred (nyíregyházi) II. osztályának tűzkeresztsége 1914. augusztus 15-én Bene János 2009-ben Máriássy László volt nyíregyházi huszártiszt, a Magyar Huszár Alapítvány ku­ratóriumának tagja az alapítványnak ajándékozta édesapjának, Máriássy László huszárezredesnek, a Koronaőrség parancsnokának I. világháborús visszaemlékezését. A vaskos, 450 oldalas kézirat - mely térképeket és számos fotót tartalmaz - az 5. honvédhuszár ezred 6. lovasszázadának történetét követi végig a mozgósítástól a fogságba esésig, 1916. július 6-ig. Máriássy főhadnagy a 6. lovasszá­zad 1. szakaszparancsnoka volt. E terjedelmes iratból most minden ezred harctéri életének legfonto­sabb mozzanatát, a tűzkeresztséget közöljük (Máriássy 13-23.). Vitéz márkus- és batizfalvi Máriássy László 1888. július 10-én született Rimaszombaton. Anyja Farkas Erzsébet, apja márkusfalvi és batizfalvi Máriássy László földbirtokos, árvaszéki ül­nök. Református vallású. A Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá 1909-ben. Tényleges katonai szolgálatát 1909. augusztus 18-án kezdte meg a magyar királyi 5. honvédhuszár ezredben. Az 1. vi­lágháború kitörésekor főhadnagyi rangban az ezred Nyíregyházán fekvő második osztályában szol­gált mint a 6. lovasszázad első szakaszparancsnoka. Ezredével részt vett a galíciai hadműveletek­ben, majd 1916-tól a Pripjaty-mocsarakban látjuk viszont a nyíregyházi huszárokat. A Bruszilov­­offenzívát követő harcok során 1916. július 6-án az oroszok a teljes 5. honvédhuszár ezredet - pa­rancsnokával együtt - fogságba ejtették. Máriássy László főhadnagy 1919. októberig volt orosz fog­ságban, közben 1918. augusztus 1-jével századossá léptették elő. A fogságból hazatérte után meg­szakította katonai szolgálatát, 1924. november I. és 1926. május 1. között Borsod-Gömör és Kis­hont vármegye Vitézi Széke széktartója volt. 1921. június 4-én megnősült, felesége felsőlehotai és lehotai AbafTy Erzsébet. Házasságukból két gyermek született, László (1922) és Éva (1923). 1926. október 1-jétől ismét tényleges állományba vették századosként, majd őrnagyként az 1. huszárez­redben szolgált. 1934. május 1-jétől lótenyésztési előadóként Egerben a Heves vármegyei testne­velési és népgondozási felügyelőségen tevékenykedett. Innen került a kormányzó parancsára 1937. március 26-án a Magyar Királyi Koronaőrség élére, ahol 1942. november 1-jéig szolgált koronaőr ezredesként. 1943. február 1-jén nyugállományba helyezték, de 1944 márciusig mint nyugállomá­nyú huszárezredes a Honvédelmi Minisztériumban szolgált. 1946-ban feleségével Zsámbokra költö­zött, ahol figuránsként, sertéspásztorként, illetve a már Angliában élő leánya támogatása révén pró­bált megélni. Később egy kisebb telken gazdálkodott. 1955-ben feleségével elhagyta az országot és Angliában telepedett le. Londonban hunyt el 1974. február 22-én. 1914. július 31., az általános mozgósítás elrendelése után a kassai 5. honvédhuszár ez­red törzse és I. osztálya Kassán, all. osztály pedig Nyíregyházán kezdte meg a mozgósítással járó NyJAMÉ LV1. 2014. 283-291. 283

Next

/
Oldalképek
Tartalom