Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Helytörténet - Mohácsi Endre: Kossuth Lajos levele a Jósa András Múzeumban
Mohácsi Endre portréja alanyának, hiszen a világszerte híres politikusról időskori, hiteles arckép addig nem készült. Kossuth először elutasította, de családja unszolására végül engedett a kérésnek. Kossuth egyik levelében így írt Zeyk Saroltának a készülő portréja körüli eseményekről: „Egy fiatal magyar festőművésznő vetődött ide atyjával, Parlaghy Vilma, ki nem több, mint húszéves s máris európai hírre tett szert bámulatos művészi zsenialitásával. Fejébe vette, hogy nem tágít Turinból, míg engem le nem fest - váltig szabadkoztam. Egész konspiráció támadt körülöttem. Fiaim (Feri is itt volt) nekem estek, hogy ne tagadjam meg tőlük azt, hogy egy jó arcképemre tehessenek szert. Csaknem perpatvar lett belőle, végre is engednem kellett, s a művész kislány nekiállt a festésnek. Még nincs befejezve, fekete karikás dagadt szemem miatt a képmásolás felakadt, de fiaim (pedig Lajos szigorú kritikus) azt mondják, már amint van is, igazi mestermű. Ott lesz a budapesti kiállításon,4 hát megnézheted, ha nem röstelled... ” (Jaulusz-Hatvany 1919. 98-99.) A festőnő végül Kossuthról három portrét készített, amelyek közül egy - amely a Kossuth család birtokában maradt - ma Torinóban látható a Palazzo Carignanoban. A másik kettőt a Ceglédi Kossuth Múzeum, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. A festmény elkészültéről talán a helyi lap, a Gazetta Piemontese tudósíthatott először: „...a festményen a magyar hős ünnepélyesen áll, tekintete tűzzel teli, amely a hosszú évek alatt sem veszett ki belőle. ”5 Ennek ellenére Kossuth sokkal nagyobbra tartotta Kossuth Ferenc egy évvel később róla készített portréját, mert abban szerinte „...nem csak vonásokat reprodukáltál, hanem a characteri is beléjök öntötted. ” A Vasárnapi Újság értesülései szerint Kossuth még fiának is csak nagy nehezen engedte meg, hogy portrét fessen róla: ,, Kossuth Lajos idősebb fia, Ferencz, köztudomás szerint kitünőleg kezeli az ecsetet, a mint arról mindenki meggyőződhetett, a ki a nagy hontalant turini magányában meglátogatta, hol nagy számmal vannak Kossuth Ferencztől festmények, melyek nagyobb műkiállitásokon is számot tennének. Kossuth Ferencz mindamellett minden esdeklése daczára nem bírta rá venni édesatyját, hogy magát általa lefestetni engedje. Kossuth tudvalevőleg állhatatosan vonakodott magát levétetni s minden az iránti megkeresést következetesen visszautasított, s Parlagi Vilma volt az első, a kinek Kossuth megendte (sic!), amit addig nem csak idegenektől, de még tulajdon fiától is megtagadott. Most újabban, mint Kossuth Ferencz Herman Ottóhoz intézett fölötte érdekes levelében irja, Kossuth Lajos e tekintetben fiával, Ferenczczel szemben is föladta a merev rezisztenczia álláspontját s meghallgatta évek óta számtalanszor, mindig hiába ismételt kérését, hogy neki is engedje meg őt lefesteni. Megengedte, s Kossuth Lajosnak fia, Ferencz által festett arczképe elkészült s mint az említett levél mondja, jól is sikerült.”6 Kossuth Ferenc portréja apjáról ma a Nemzeti Múzeum képtárában található. Az idős Kossuth Lajos egészségi állapotáról is írt a Jósa András Múzeum gyűjteményébe került levelében. A már 84 éves politikus idejét leggyakrabban olvasással és írással töltötte, de ha állapota engedte, szívesen kirándult a közeli hegyekben. Orvosa a nápolyi származású doktor, filozófus és politikus Mariano Semmola7 volt, akinek sikeres gyógymódjáról a Vasárnapi Újság is beszámolt: „Kossuth azonban, ki Nápolyban időzött, a legjobb egészségben van. Kissé gyöngélkedett a télen, de teljes erejét visszanyerte és állandó tartózkodásra ismét visszatért Turinba, hol folytatja azon gyógymódot, melyet Semolla nagyhírű nápolyi tanár tanácsolt neki. ”8 Kossuth ugyanis 1886 4 A tervek szerint Parlaghy Vilma festménye szerepelt volna az 1885-ben Budapesten megrendezett kiállításon. A zsűri által azonnal elfogadott festmény végül csak később kerülhetett a nagyközönség elé, mert a tárlatot Ferenc József nyitotta meg, akivel a kiállítás szervezői nem mertek konfrontálódni. 5 Gazetta Piemontese XIX. évf. 1885. április 10. 3. 6 Vasárnapi Újság XXXIII: 16. 1886. április 18. 256. 7 Mariano Semmola (1831. január 29. - 1896. április 5.) orvos, filozófus és politikus. 8 Vasárnapi Újság XXXIII: 12. 1886. márczius 21. 192. 278
