Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Néprajz - Bodnár Zsuzsanna: "Fűben, fában, hitben orvosság." Régi gyógymódok a parasztságnál - időszaki kiállítás a Sóstói Múzeumfaluban
.Fűben, fában, hitben orvosság' Jó tudni! A fecskefü nagy mennyiségben mérgező, és a magas vérnyomásban szenvedők belsőleg ne használják! A szárított fecskefű hatóanyagai mintegy fél év múlva elillannak, így a növény már nem tudja kifejteni jótékony hatását. Fekete nadálytő (Symphytum officináié) Mérgező! Népies neve: forrasztófű, kövesnadály, madárgyökér, madárlevél, sarkosfü, fekete gyopár „A csonttörések és izomsérülések növénye” A növény leírása: az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartozik. Évelő növény, megtalálható vízpartok, árokpartok, erdőszélek, nedves rétek közelében. A gyökeret általában tavasszal gyűjtik, virágzás előtt. Hogyan gyűjtsük? Levele júniustól augusztusig gyűjthető, gyökere - de csak annak a növénynek, amely nem hozott virágos szárat - tovább, októbertől áprilisig. Mi van benne? A gyógyászatban a növény gyökere adja a drogot, de alkalmanként a levelét is hasznosítják. A gyökérdrog (Symphyti radix) allantoint, pirrolizidin alkaloidokat, 8-10 % cseranyagot, nyálkaanyagokat tartalmaz. A levéldrog (Symphyti folium) cseranyagot, alkaloidot tartalmaz. Mire jó? Külsőleg paszták, kenőcsök, pakolások formájában használják. A fekete nadálytőből készített, pépes borogatás segíti a csonttörések, húzódások, zúzódások, ficamok, rándulások gyógyulását - erre utal a növény egyik neve is: forrasztófű. Izom-, ideg- és ínhüvely-gyulladásoknál jól bevált módszer a nadálytő lisztjéből készült péppel történő borogatás. Egyik fo hatóanyaga, az allantoin serkentően hat a vérellátásra, növeli a sejtek regenerációs folyamatait. A gyökér áztatásos eljárással készült kivonata hatásos csonterősítő, csonttörés esetén elősegíti a hegképződést. Hám- és sejtképző hatása serkenti a sebgyógyulást. Visszérgyulladásokra szintén kiváló. Ajánlják toroköblítőnek is. Érdekesség A fekete nadálytő gyógyító hatását már Dioszkuridész dicsérte a Kr. u. 50-ben a „Materia medica” című művében. Bingeni Hildegard és Paracelsus sebgyógyításra ajánlotta. Jó tudni! Belsőleg nem ajánlott, mivel a májra toxikus (mérgező) hatású pirrolizidin-alkaloidot tartalmaz. A borogatást nyílt sebre ne használjuk! Áldott állapotú nők ne használják a nadálytövet! Fokhagyma (Allium sativum) Népies neve: büdös hagyma „Az ókori népek egy gerezd fokhagymát amulettként hordtak a betegségek ellen” A növény leírása: a fokhagyma évelő, hagymás növény, több ezer éve gyógyszerként használják. Termesztik. A fokhagyma jellegzetes, intenzív szagát kéntartalmú vegyületek, a (di)allil-szulfidok okozzák. Hogyan gyűjtsük? A gerezdeket tavasszal vagy ősszel ültetik a földbe, és ha a növény szára megsárgul, a gumókat kiszedik, majd felakasztva szárítják. A fokhagymának a fiókhagymákból (gerezdek) álló gumóját használják gyógyászati célokra. Mind vitaminokban, mind ásványi sókban bővelkedik. Mi van benne? A hagymagumó alliint és alliináz nevű enzimet tartalmaz. Az alliinből a sejtsérülés hatására (a hagyma megvágása) alliináz hatására különböző vegyületek képződnek: allicin, számos szulfid, melyek a fokhagyma jellegzetes szagáért felelősek. Ezenkívül megtalálhatók még az alábbi összetevők: kéntartalmú peptid származékok, B- és C-vitamin és flavonoidok. 263
