Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Néprajz - Bodnár Zsuzsanna: "Fűben, fában, hitben orvosság." Régi gyógymódok a parasztságnál - időszaki kiállítás a Sóstói Múzeumfaluban
.Fűben, fában, hitben orvosság’’ Honfoglalás kori emlékek A kiállítás első termében üveges vitrinekben mutattuk be a vonatkozó régészeti anyagot, amelyek összeállításában a Jósa András Múzeum régészei voltak segítségemre. Régészeti módszerekkel nehéz bemutatni a népi gyógyászatot. Ennek ellenére a múzeum gyűjteményéből sikerült számos tárgyat a látogatók elé tárnunk. Az első vitrinben láthatta a közönség a következő régészeti tárgyakat: trepanáló kanál, trepanáló kés, másodlagosan hályogoperáló késként használt borotva, trepanált koponya a késő népvándorlás korából (Nyíregyháza-Mandabokor). A kiállítás egyik érdekessége a trepanált koponya volt (1. kép). A másik az élő piócák, melyek mozgásukkal felhívták magukra a látogatók figyelmét. Főként a gyermekek csodálkoztak rájuk, a felnőttek pedig készek lettek volna kipróbálni a hatásukat. A harmadik különlegesség a frászkarika volt, melyet ismertek már a szólás-mondásból, de még nem láttak ilyet. A kiállításba egy rekonstrukciót készítettünk. A trepanáció (koponyalékelés) igen komoly „sebészi” beavatkozás volt. 1957 óta kétségtelen megyei bizonyítékunk (sírból kikerült koponya) van arra, hogy a honfoglaló magyarok gyógyító célzattal végezték ezt a sebészi beavatkozást, a koponyalékelést (trepanációt). A táltosok vallásos szertartás keretében gyógyítottak. Módszereik: a gyógyszer beadása (főleg növényi eredetű szereket használtak), kenés vagy íratás, gyúrogatás vagy ószékelyesen dauzsolás és fürdőzés voltak (Fazekas 1988. 145.). A titokzatos táltosoktól ellesett imádságok az avatatlanok számára értelmetlen szóhalmazzá, mondókává váltak, amelyek a nép ajkán a keresztség felvétele után is évszázadokon át éltek. Kultikusnak nevezik a szakirodalomban az olyan koponyalékelést, melyet az egyén halála után végeztek el, s a kiemelt csontdarabot amulettként használták. A koponyalékelésnek ezt a fajtáját is gyakorolták honfoglaló őseink (Hoppál 1990. 699.). A kisvárdai járás Rétközberencs községének homokbányájában feltárt pogány-magyar sírból került elő egy harcos koponyája, amelyen gyógyító célzattal lékelést, ún. trepanációt végeztek, s a nyomáscsökkentés céljából eltávolított csontrész helyét 90 x 60 mm átmérőjű ovális ezüstlemezzel fedték (Fazekas 1988. 5.). 1. kép Trepanált koponya a kiállításban (Bodnár Zsuzsanna felvétele) Fig. 1 Trepanated skull in the exhibition (photo by Zsuzsanna Bodnár) Népi embergyógyítás A fogfájás régen is nagy problémát jelentett. A foghúzást a borbélysebészek végezték. Ehhez egy egyszerű harapófogót használtak. A fogfájás megszüntetésének kevésbé drasztikus módjait ugyancsak bemutattuk: a fájós fogba helyezendő pálinkás vattát, a szegfűszeget, a sósborszeszt, a szódabikarbónát és a szalicilt. Közismert volt a pálinkás, rumos öblögetés. A népi gyógyászat ezen 239
