Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Lőrinczy Gábor - Rácz Zsófia: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei II. Tiszavasvári-Kashalom-dűlő kora avar kori temetkezései
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei bizonyos körülmények között és bizonyos körökben - feltehetően már korábban megjelent, mint ahogy eddig vélték (Tomka 2008. 605.).78 A szeghegyi sír újraértelmezése (Somogyi 2002.) egy újabb érmés sírral gazdagította a lószerszámos temetkezések számát (Heraclius és Heraclius Constantinus 616-625: Somogyi 1997. 62-63.). A lószerszámos sírok Bende Lívia által összeállított (Bende 2000. 253-254.) és Balogh Csilla által kiegészített (Balogh 2009. 23-24.) listáját Ménfőcsanak-Bevásárlóközpont 552. sírjával (Tomka 2008a. 604.) és az általunk vizsgált régióból a Tiszabercel-Vékás-dűlői 3. sírral egészíthetjük ki,79 ahol a medencelapát mellett egy hurkos fülű kengyel töredékei, egy vaszabla és egy hevedercsat került elő (Csallány 1960. 35.). Ezzel a sírral együtt a Nyírség területéről négy lószerszámos temetkezésről tudunk (Nyíregyháza-Városi kertészet 1936/3. sír, Nyíregyháza-Városi kertészet 1937, Tiszabercel-Vékás-dűlő 3. sír és Tiszaeszlár-Bashalom 3. sír). A régió területén a lovas és lószerszámos temetkezési rítus alábbi - igen változatos - formái találhatóak meg: 1. Lovas felszerelést tartalmazó halotti áldozat: például Kótaj, Nyírtura (Csallány 1960. 4L, 43.). 2. Részleges ló zablával, de kengyel és nyereg (hevedercsat) nélkül: például Tiszavasvári- Koldusdomb 24. sír (Lőrinczy 1983.). 3. Részleges ló zablával, kengyellel és veretes lószerszámmal: Tiszavasvári-Koldusdomb 21. sír (Csallány 1960. 58-59.). 4. Egész ló zablával, kengyellel, veretes lószerszámmal: Tiszavasvári-Koldusdomb 1. sír (Csallány 1960. 35.). 5. Nem felszerszámozott részleges ló, a lószerszám az állat fölött: Tiszavasvári-Kashalomdűlő 34. sír. 6. Lószerszámos temetkezés ló nélkül: például Nyíregyháza-Városi kertészet 1936/3. sír (Csallány 1960. 49.). Ételmelléklet A hat temetkezés közül csak a 34. sírban volt ételmelléklet: a koponya bal oldala mellett anatómiai rendben feküdt egy ismeretlen korú juh 6 darab farokcsigolyája.80 A tiszántúli kora avar kori temetkezésekben ritkán találnak ételmellékletet. Azok döntő többsége juh keresztcsontja (sacrum), farok- (vert. caudalis), valamint ágyékcsigolyája (vert. lumbalis) külön-külön vagy együtt, és szinte mindig a koponya mellett kerülnek elő (Lőrinczy 1992. 165., Lörinczy-Straub 2005a. 141.). A vizsgált régióban a 17 kora avar kori lelőhelyről csupán három sírból ismerünk ételmellékletre, azaz húsos csontok előkerülésére utaló adatokat. Még országos viszonylatban is az egyik legkorábban dokumentált lelet a Kiss Lajos által leírt Tiszabercel-vékás-dűlői 1. sír, ahol a koponya bal oldalától 20 cm-re - a koporsón kívül - helyezkedett el egy juh keresztcsontja (Csallány 1960. 34.). A régi feltárásokból, illetve a bizonytalan körülmények között ismertté vált temetkezésekből 78 A Tiszántúlon a VII. század középső harmadában megjelenő lószerszámos temetkezés germán (gepida, esetleg langobárd) eredetének feltételezését (Tomka 2008a. 611., Balogh 2009. 19.) - a rendelkezésünkre álló adatok alapján - nem látjuk igazolhatónak. Valószínűbbnek tartjuk az egymástól elérő indíttatású, hasonló, de nem azonos kivitelű szokás egymás melletti, részben egyidejű gyakorlását. 79 Bizonytalan adat, de Tiszaeszlár-Bashalom, Csengőspart 2., lószerszámos sírja mellett az 1. kirabolt férfi(?)sírból lóherelevél alakú, rojtos végű ezüst lószerszámveret töredékei kerültek elő egyéb lószerszám és lócsont nélkül (Csallány 1960.60.). 80 A farokcsigolyák a sírrajz elkészítése és a sír felszedése után ismeretlen helyre kerültek. 175
