Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Pintye Gábor: Magányos hunkori temetkezések Nyíregyháza határában
1 Magányos hunkori temetkezések Nyíregyháza határában dolgoztuk ki:27 a karikák a boka külső-belső részén helyezkedtek el, egymás tükörképeiként. A levél alakú tagokhoz nittel egy-egy - azaz összesen 3 - bőrszíj volt erősítve. Az első szíj a sarok felé indulva megkerülte azt, és a másik karika megfelelő tagjához volt erősítve. A lefelé irányuló szíj a talp alatt áthúzva hasonlóképpen csatlakozott a vele szimmetrikusan elhelyezkedő taghoz.28 A szíjak ezáltal egy sarkot és talpat tartó „kengyelt” képeztek. A harmadik szíj biztosította az egész szerkezet stabilitását és a csizma rögzítését olyan módon, hogy az egyik bokaszíj vége be volt hasítva,29 melyen a vele átellenes szíj végére szegecselt szíjvéget áthúzták. Ezek után a lelógó szíjat meghúzták, majd átbújtatták a bokaszíj és a lábfej között. A fixálást úgy növelhették, ha a visszavezetett szíjvég és a bokaszíj között egy hurkot képeztek, és a szíjvéget ezen újra átvezetve meghúzták (25. kép).30 Ehhez hasonló lábbeli szíjazatot a szkítáktól a kusánokig számos plasztikán, szobron megjelenítettek. Ilyen látható a Traianus-oszlop jazig előkelője esetében is (26. kép; Vaday-Kulcsár 1984. 257., 260. risz. 7- 8., 10-14.). A korban legközelebbi - V. század végi - ábrázoláson Péroz nagykirály lábbelijén, majd a VII. századi szászánida és posztszaszanida vadászjelenetes tálak uralkodóinak lábán figyelhetünk meg hasonló - csat nélküli - felerősítést (27. kép). Az utóbbi esetek egy részében a szíjazat gazdagon díszített, de az osztótag nem merev (Hofkunst 1993. 190-191., 199., 204-205.). A szíjvég pontos párhuzamát nem ismerem ugyan, de szarmata csatokkal fordulnak elő a mienkhez méretben és formában nagyon hasonló darabok. Különösen igaz lehet ez akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a mi példányunk vége sérült (Vaday-Kulcsár 1984. 250. risz. 4: 24., 31., 37.). Mindezeket figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a karikás-csuklós és az Y alakú vagy a háromágú, kereszt formájú szíjelosztók jellegzetesen sztyeppéi eredetű, a lovas kultúrához kapcsolódó tárgyak. Használói között nagy valószínűséggel a hun időszakban is iráni eredetű vagy az iráni kultúra hatása alá került személyeket kereshetünk,31 25. kép Nyíregyháza-Rozsrétszőlő, Szelkó-dűlő M3/215. lelőhely 69.01. sír lábbelijének rekonstrukciója Fig. 25 Nyíregyháza-Rozsrétszőlő, Szelkó-dűlő М3 Site 215 grave 69.01. sír: reconstruction of shoe 27 A rekonstrukció rajzát a szerző útmutatásai alapján Svéda Csaba rajzoló (JAM) készítette, munkájáért fogadja köszönetemet! A bontás során csak az egyik bokánál sikerült a szíjelosztókat in situ megfigyelni. Bizton állíthatjuk, hogy a leletegyüttes eredetileg sem tartalmazott lábbeli csatot. A bal lábat kimozdították helyéről és a kidobott föld átvizsgálásakor került elő az egyik szíjelosztó, de sem innen, sem a sír többi részéről nem maradt csizmacsatra utaló nyom. 28 Azt is feltételezhetjük, hogy a lefelé futó szíj nem futott át a talp alatt, hanem mindkét oldalon csak addig ért le, végeit pedig a talp és a felső rész közé varrták be. 29 A szíjvég felső és alsó lemeze közötti távolságból egy viszonylag vastag (0,2-03 cm) szíjazatra következtethetünk, mely a behasítást követően sem tágulhatott ki, illetve szakadhatott el egykönnyen. 30 A levél alakú tagok egyike-másika úgy volt szegecselve, hogy a felülete is átlyukadt. Úgy képzeljük, hogy ezt a „szépséghibát” valamilyen hajszálvékony lemezzel tüntették el, amely a használat során elkopott. Az elfedés ötletét Istvánovits Eszter vetette fel. Ezért, s a rekonstrukció korrekciójához nyújtott kritikai észrevételéért fogadja köszönetemet! 31 Érveink: először szkíta ábrázolásokról, majd szarmata sírokból ismertek. A hunkorban és a korai avar időszakban lovas sírokból kerülnek elő. Ez utóbbiak katakombás temetkezések, melyek alán eredete elfogadott tény (Bezuglov 1995. 329., Abramova 1997.). 129
