Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Pintye Gábor: Magányos hunkori temetkezések Nyíregyháza határában
Magányos hunkori temetkezések Nyíregyháza határában szolgáltak (Szkripkin 1970., Moskova 1989. 182.)." Ennek az üstnek kortársa és jó analógiája a Dnyeszter bal partján, Szlobodzia település mellett talált darab (12. kép 3.). Közlői a lehetséges funkciók áttekintése során arra a következtetésre jutottak, hogy az edényben feltehetően a temetési ceremónia során használt pszichotrop anyagokat szolgálták fel, az üstök terjedését egyúttal az alánok Kr. u. I. századi vándorlásának valamelyik hullámához kötik ( Kurcsatov-Tyelnov 2010. 140-142.). Említhetjük továbbá a vozdvizsenszki temetkezésben lelt falerákat, melyeken egy-egy „vadászjelenetben” a központi kecske alakjára egy több fejű ragadozó (hydra?) támad rá (13. kép). Datálása a Kr. e. II. - Kr. u. I. század (Mordvintseva 2005. 49., 51. Fig. 1). Ennek a leletnek a kortársaként említhetjük azt az övlemezt, mely Verhnyepogromnoje 2. kurgánjából származik és egy részletesen kidolgozott kecskét formáz (14. kép). A polikróm állatstílus képviselője és az ún. Akhaimenida csoportba tartozik (MordvinceVA 2003. 78., 85. Kát. 45., 135. risz. 20). Tejesen más jellegű tárgytípusok a kecskeplasztikával díszített bronzkarikák, melyek a Kubánvidékről, a Kazanszkaja sztanyica és Tifiisszkaja sztanyica közti Kr. u. I—II. századra keltezett 50. kurgánsírból származnak (15. kép; Guscsina-Zaszeckaja 1994.51., 115. T. 16, risz. 153). Számunkra talán legfontosabb a diadémokon ábrázolt kecske. Elsőként J. Werner említ két olyan szarmata közegből származó fejéket, melyen megtalálható. Az egyik a Novocserkasszk-hohlacsi Kr. u. I. század 2. felére datált darabon egy életfa mellett állva jelenik meg (16. kép 1.), míg az usztylabinszkajai Kr. u. II. század elejére - közepére keltezett leleten két kecskéből „nő ki” sassal a csúcsán az életfa, illetve mindkét oldalán az állatok között másodikként egy-egy kecske azonosítható (16. kép 2.). Az uszty-labinszkajai lelettel kapcsolatban megjegyezte, hogy a sasfa, a kecske és a szarvas szoros egysége túlvilági hatalmat szimbolizál (Werner 1956. 69-70., 72. Taf. 32, Taf. 66: 3-5). Szokolovszkij szarmata kurgán (Novocserkasszk): kecskén ülő Dioniiszosz egy római tálon (Makszimenko 1998. risz. 7: 13. alapján) Fig. 11 Sarmatian barrow Sokolovskij (Novocherkassk): Dionysus sitting on a goat at a Roman bowl (after (Makszimenko 1998. ris. 7: 13) Szarmata bronzüstök kecskeábrázolással 1: Szokolovszkij szarmata kurgán (Novocserkasszk) (Makszimenko 1998. risz. 7: 2. alapján), 2: Kiljakovka (Szkripkin 1970. risz. 2. alapján), 3: Szlobodzia (Kurcsatov-Tyelnov 2010. risz. 2. alapján) Fig. 12 Sarmatian bronze cauldrons with depiction of goat 1: Sarmatian barrow Sokolovskij (Novocherkassk) (after Makszimenko 1998. ris. 7: 2), 2: Kiljakovka (after Szkripkin 1970. risz. 2), 3: Slobodzia (after Kurcsatov-Tyelnov 2010. ris. 2) Az említett Tagar kultúra üstjeinek egy részén ugyancsak kecske formájú fogantyúkat ábrázoltak. Az üstökről feltételezik, hogy szertartási kellékekként funkcionálhattak (Demidenko-Firsov 2004. 286. 287., 294. Abb. 5: 4-5.). 117
