Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Tartalom - In memoriam - Emlékképek Király József grafikusról
Emlékképek Király József grafikusról s a főiskolai felvételik megismétlését többen valamely szakma elsajátításával értük el. Jóska a Kartográfiai Vállalatnál helyezkedett el, ahol kitanulta a térképrajzolás mesterségét. Szép közös emlékeink között tartom számon lengyelországi kirándulásunkat (1964). Kevés pénzzel vágtunk neki a csaknem három hetes útnak. Hátizsákkal, bele a vakvilágba. Fogalmunk sem volt arról, hol fogunk megszállni, és még az útirányt is csak az autóstoppos lehetőségektől függően, hozzávetőlegesen határoztuk meg. Keresztül-kasul bejártuk Lengyelországot Katowicétől Gdanskig, Wroclavvtól Lublinig. Diákszállásokon, alkalmi útitársak sátraiban aludtunk, s mindenütt találkoztunk a magyarok iránti rokonszenv megnyilvánulásaival. Jóska megúszta a kötelező sorkatonai szolgálatot, ami miatt sokan irigykedve tekintettünk rá. Erre tudatosan törekedett. Éveken keresztül jógázott, és elképesztő mutatványokra volt képes. Megtanulta a lótuszülést, nyakba tett lábbal két kézen tartotta magát, és sok más, hasonló gyakorlatot végzett napi rendszerességgel. A sorozás előtti hetekben azután minden átmenet nélkül abbahagyta a jógázást, amitől a vérnyomása, a szívverése az egekbe szökött, s egyéb kellemetlen tünetek is jelentkeztek rajta. A sorozóbizottság meggyanúsította, hogy ezt az „eredményt” valamilyen gyógyszer segítségével érte el, mivel a korábbi adatai rendben voltak, de a későbbi vizsgálatok megerősítették, hogy Jóska egészségügyi szempontból valóban alkalmatlan a katonai szolgálatra. Emiatt akkor szerencsésnek tartottuk őt. Jómagam 1969-ben kezdtem rajzolni a Magyar Nemzeti Múzeum, majd a nyíregyházi Jósa András Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum és más hasonló intézmények megbízásából. Különösen emlékezetesek számomra azok az ásatások (Aszód, Szabolcs, Rakamaz, Tiszavasvári, Magyarhomorog, Hajdúdorog, Győr stb.), amelyeket Kalicz Nándor, Németh Péter, Dienes István, Fodor István, Kovács László és Mesterházy Károly vezetett. Az ásatási rajzokon kívül sok lehetőségem nyílt a tárgyi emlékek megrajzolására is. Ezeken a területeken idővel átadtam a stafétabotot Jóskának, aki igen szép eredményeket ért el. Igényes, pontozásos technikájú rajzai szakmai kiadványokban, majd könyvekben is megjelentek. Házassága sajnos zátonyra futott, s ez komoly törést okozott az életében. Egyre magányosabbá, elhanyagoltabbá vált, és már nem emlékeztetett régebbi, pedáns énjére. Pályánk idővel eltérő utakra vitt minket. Ő még éveken, évtizedeken keresztül dolgozott Fodor István hajdúdorogi ásatásain, valamint művészi színvonalú rajzokat készített Németh Péter, Temesváry Ferenc, Mesterházy Károly és mások tanulmányaihoz. Időnként olajképeket festett: inkább csak kedvtelésből. Feleségéről készített festménye mindvégig belvárosi, Kádár utcai lakásának falán függött. Barátságunk később is megmaradt, de már egyre ritkábban találkoztunk. Jóska egymás után veszítette el hozzátartozóit, rokonait. Előbb édesanyját, majd nővérét és a bécsi nagybácsikat is. Utolsó éveiben visszavonultan élt. Egészsége megromlott, végül kórházi ápolásra szorult. 2014-ben hunyt el, hatvankilencedik évének betöltése előtt. Akik ismerték őt, bizonyára szeretettel, jó emlékeket őrizve gondolnak rá. Bánó Attila 12
