Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Helytörténet - Ulrich Attila: Két jelentős hegyaljai birtokos - tolcsvai Bónis György és Baksa István - javainak elkobzása 1670-ben
Két jelentős hegyaljai birtokos — tolesvai Bónis György és Baksa István — javainak elkobzása... A fentebb leírt terméseredmények természetesen a műveltetés minőségén túl elsősorban az időjárás függvényei voltak. A Szepesi Kamara 1675-ben - bizonyára tudni kívánták a birtokába jutó szőlők optimális terméseredményeit - egy nagy összeírásban rögzítette a szőlők legfontosabb adatait. A felmérés sok tanulsággal szolgál, és más évekből származó adatokkal összevetve látható, hogy a pusztulás, amely a XVII. század 70-es éveinek elejétől kezdve általános folyamat volt a Hegyalján, a fiskális birtokokra, valamint a harmados, negyedes művelésű szőlőkre fokozottan igaz. A Nádasdy család tokaji szőlőinek optimális termése 94 hordó, értékük ekkor 26.180 Ft, művelési költségük 626 Ft 96 dénár, a vincellér fizetése 25 Ft, így az egy hordóra eső termelési költség mindössze 6 Ft 93 dénár volt. Thököly Imre bodrogkeresztúri szőlőinek termése 67 hordó, értéke 18.400 Ft volt, művelési költsége 392 Ft, 1 hordórajutó átlaga 6 Ft 22 dénár, ha a vincellér fizetését szintén 25 Ft-ban számoljuk. A jelentős Szepessy bényei allódium 133 hordós termése (27.060 Ft értékben) 1059 Ft-ba került, átlagos vincelléri fizetéssel számolva hordónként 8 Ft 15 dénár költséget jelentett. A forrásból egyértelműen kiderül, hogy a kincstár igyekezett megszabadulni a kezében lévő szőlőktől, a harmados, negyedes művelők, árendások aránya 1675-re óriásira duzzadt. A bérlők között sok olyan személyt találunk, akiről feltételezhető, hogy borkereskedelemmel foglalkozott. Gróf Wolkra Tokajban Baksa István 24 hordót termő, Tarcalon Király Mihály 7 hordót, Garai László 4 hordót termő birtokát, valamint Gönczy András 6 szőlőjét, Cseh Mihály 6 szőlőjét, Tokaji János 4 szőlőjét árendálta. Bekapcsolódtak a szőlőtermesztésbe és borkereskedelembe a kamara tisztjei is. Holló Zsigmond például Nagy András 9 szőlőjét árendálta 8 hordó borért. A nagyarányú bérlések mellett azonban sok olyan szőlőt találunk, amelyet senki sem művelt, elhanyagolták, semmit sem termettek.11 A szőlők minőségének romlása ellenére a kamara 1679-ben, a kezében lévő 489 db szőlőből még mindig 144 szőlőt (29,44%) műveltetett. Harmados és negyedes művelésbe mindössze 128 (26,17%) került, 272 birtok (55,62%) művelés nélkül maradt.12 A kérdés lényegében az, hogy a kevés birtokot bíró személyek, mint például Bónis Ferenc, Baksa István, Veres Mátyás, Garai László, Tokaji Nagy András, Bessenyey Mihály, Pap Izrael, Szemere László vagy éppen azok a Szuhay testvérek, akiknek kezén a legdrágább szőlőket találjuk (a Rákócziakon kívül persze) a Hegyalján bevételeikkel mennyit is Javítottak” társadalmi pozícióikon, illetve hogyan és mibe fektették (fektethették) borjövedelmük nagy részét? A borait főleg Lengyelország felé értékesítő nemesség esetében kézzelfogható a tőkekoncentráció igen fontos jelensége. Nem mellesleg ez a nemesség vagy ez a hegyaljai réteg alapjában véve tőkeerősebb főleg hagyományos mezőgazdasági termeléssel foglalkozó társainál. Ugyan a szőlőtermesztés magas rezsit és meglévő készpénzállományt kívánt, azonban a haszon sokkal nagyobb volt. A kiadási oldalon a még kis mértékben meglévő jobbágyi robotmunkán kívül jelentős összegeket kellett invesztálni a szőlőművelésbe, a szőlők védelmébe, a szüretbe, a szakemberek alkalmazásába, a pincék folyamatos karbantartásába, az eszközök beszerzésébe, a sajtó- és borházak építésébe. Azonban a jobban termő helyekről származó, édesebb, finomabb, jobb minőségű bort 20-30 Ft körül lehetett eladni, az ettől még jobbakat egészen 35-50 Ft körül vásárolták, az aszúféléket pedig 60- 120 Ft körül értékesítették félhordónként. A történeti kutatások bizonyították, hogy ezzel szemben egy-egy szőlő éves művelése - ha arányosítjuk a termőképességével - 6-12 Ft hordónkénti ráfordítást igényelt. A haszon tehát az esetek döntő többségében minimum 100% volt, ami jelentős kihatással volt a személyes gyarapodásra és a kölcsönügyletekre (Ulrich 2005.). 11 MOL U et C Fase. 70. No. 6., 1675. 12 MOL U et C Fase. 154. No. 1., 1679. Az összeírás nem tartalmazza Gönc-Ruszka, Olaszi, Szurdok, Szerencs, Monok, Sárospatak, Sátoraljaújhely felméréseit. 285
