Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Bollók Ádám: A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról
Bollók Ádám poncolóval a körvonalakat végigütögette (nem látszanak az ezüstlemezek többségénél megszokott egyértelmű poncnyomok a lemez hátoldalán sem). Egy vésőszerü eszköz erőteljesebb nyomai elsősorban a palmettalevelek széleinek, az állatalakok testének és szárnyának, valamint a kereszt szárainak sraffozásánál figyelhetők meg (minden bizonnyal ezért írt már Fettich is véső használatáról). Az egyes motívumelemeket a lemez hátoldala felől domborította is az ötvös, ám a díszítés a repoussé technika alkalmazása ellenére alapvetően sík maradt. A középső díszítőmezőben a mester a hátteret körponcokkal (átmérőjük: 0,12 cm) töltötte ki (amelyek részben a kompozíció zsúfoltsága, részben pedig a kivitel minősége következtében több szakaszon metszik az állatalakok, illetve a növényi elemek körvonalát). Ezután - ismét csak eltérve a szokványos korabeli megoldásoktól - a teljes felületet aranyozta.8 A fémlemez bőrhöz rögzítését a peremen legalább 15 lyukkal9 oldották meg: a lyukakban a szegecsek többsége már az első publikáció alkalmával sem volt meg, ma mindössze 2 darab található az eredeti helyén.10 A rögzítést segítette a Fettich N. által a bőrlemez felőli felületen megfigyelt ragasztóanyag maradványa (Fettich 1931.57.). Míg a nyersanyag és a technikai kivitel kapcsán a korszakban megszokott ötvöstermékektől való helyenként jelentősebb eltérésekről beszélhetünk, a lemezen látható díszítőrendszer esetében teljesen egyedi kompozíció áll előttünk. Szélén egy 0,2-0,3 cm-es külső keretelő sáv fut körbe. Ezen belül egy 0,9-1,1 cm-es sáv következik kis, háromlevelű palmettasorral. Mind ez a sáv, mind a díszítő palmetták körvonalainak vonalvezetése bizonytalan kezű alkotóra mutat: a palmetták szabálytalanok, nemegyszer aszimmetrikusak, az általuk kitöltött sáv szélessége pedig a hullámzó vonalvezetés miatt erőteljesen ingadozó. Nem zárhatjuk ki, hogy a középső díszítőmező, melyet egy 0,2 cm széles sáv választ el a palmettasoros szalagtól, más mester alkotása: itt a vertikális tengelybe eső két központi palmetta szimmetrikus, esztétikus (bár nem túl gondos) kivitelű. A két szélső palmettáról, illetve magáról a kompozícióról ez már korántsem mondható el. Egyértelmű, hogy a két állatalaknak a növényi ornamentika által meghatározott kompozícióba illesztése következtében a szimmetria felborult, s míg a bal oldali palmettának négy, addig a jobb oldalinak csak három levele van. Ehhez járul, hogy sem a jobb oldali palmetta volutakelyhébe illesztett egylevelü legyező, sem a bal oldalin ennek kiegészítéseként megjelenő levélalapi kitöltőlevél nem szimmetrikus. Az aszimmetriát a jobb oldali palmettánál kétségkívül a volutakehely által kialakított térbe benyúló állati hátsó lábak okozzák, amelyek az egyes elemek szerencsétlen kiosztása következtében elfoglalják egy vagy két további levél helyét. Ezzel szemben a bal oldali palmetta esetében a magyarázat nemhogy nem kézenfekvő, de egyenesen érthetetlen a jobb oldali levélalap üresen hagyása. Megjelenik viszont e palmetta bal oldalán alul egy értelmezhetetlen elem, amelyről talán az gyanítható, hogy eredetileg egy harmadik állat kezdeménye lehetett - néhány körvonalon túl azonban sem egyértelműen növényi, sem egyértelműen állati forma nem bontakozik ki az amorf alakzatból (még ha a kivehető körvonal karca a lemez felső széle felé tovább folytatódik is, mint ahogyan az a fotón kivehető). Éppen ezért nem látok magyarázatot arra, hogy a lemez készítője miért nem poncolta végig e sikertelen kísérlet végeredményeként keletkezett részt is, amint azt a háttérrel a központi díszítőmezőben megtette. Szintén enyhén aszimmetrikus a díszítőmező közepén látható, az alsó 8 A készítéstechnikát részletesen leírja Fettich 1931. 53-57. 9 A lyukak eredeti száma pontosan nem állapítható meg, ma 15 lyuk figyelhető meg. Ma legalább két olyan lyuk hiányzik, amelyek az 1896-os rajzon még felismerhetők, ugyanakkor a legkorábbi rajzon olyan lyuk is szerepel, amelynek helye ma megvan a lemezen, rögzítésre szolgáló lyuk azonban ott nem látható. Fettich 1931.56-57. a tarsoly bőrének vizsgálata során legalább 25 egykori szegecslyukat tudott megszámolni a bőrhátlapon. A fémlemezen lévő lyukak átmérője 0,21 cm és 0,3 cm között váltakozik. Ezeket az előoldal felől ütötték a lemezbe, a lemez hátoldalán a sorja helyenként ma is látszik a lyukak körül. 10 Ezek hossza: 0,5 cm, átmérőjük: 0,2 cm. Mindkettő erősen elkalapált, az egyiken megmaradt a rögzítésnél alkalmazott vörösréz ellenzőlapocska. 92
