Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Takács Melinda: Megjegyzések a X-XI. századi telepkerámia keltezési lehetőségeiről egy nyírségi település kapcsán
Takács Melinda nyugati és valószínűleg a keleti szélét is. A településen megfigyelt jellegzetes árokrendszer 96 házat, valamint számos vermet és szabadon álló kemencét, kemencebokrot határol (a három lelőhelyen körülbelül 800 objektum keltezhető a Vili—XI. századra). A telep nyugati széle mellett feltártak egy 20 sírból álló késő avar kori temetőt. A leletanyag a nyíregyházi Jósa András Múzeumba került.4 Jelen tanulmányban a 148/b. lelőhely egy területi egységének kora Árpád-kori5 kerámiaanyagával foglalkozom. A terület kiválasztásakor a legfontosabb szempont egy olyan, a településen belül topográfiailag jól körülhatárolható térség keresése volt, amely megfelelő mennyiségű és minőségét tekintve is reprezentatív objektumot és leletanyagot tartalmaz. így esett a választásom a 34. és 296. árok által határolt területre (3. kép). A vizsgált területen 94 objektum található, közülük 62 bizonyosan kora Árpád-kori, a fennmaradó 32 objektum pedig bronzkori, császárkori, illetve koruk leletanyag híján nem vagy csak feltételesen meghatározható. A településen feltárt leletanyag tetemes részét a kerámia teszi ki, e mellett előkerültek még nagyobb számban kövek és paticstöredékek. A fémtárgyak száma (az ásatáson nem használtak fémkereső detektort) elenyésző, s azok is többnyire meghatározhatatlan vasdarabok, így kisteletek nem segítenek a település pontosabb datálásában. Ajelenleg feldolgozott területen mindössze három vaskés és egy vasszeg töredékeit találták meg. Az М3 autópálya 148/b. lelőhely kerámiaanyagának általános jellemzői Technológia Anyag A feldolgozott kerámiaanyagon belül négy anyagcsoportot tudtam elkülöníteni: 1. Homokos anyagú 2. Kerámiazúzalékos és homokos anyagú 3. Kavicsos és homokos anyagú 4. Kerámiazúzalékos, kavicsos és homokos anyagú Mivel természettudományos vizsgálatok kimutatták, hogy a kora Árpád-kori kerámiákat gyakran nem iszapolták és soványították tudatosan (Simonyi 2005. 43., Szilágyi et al. 2006. 62.), szabad szemmel vizsgálva pedig a tervszerű iszapolást és soványítást sokszor nem lehet elkülöníteni, e jellemzők értékelésével vizsgálataim során nem foglalkoztam. Hogy a szóban forgó településen az edények egy részét mégiscsak soványították, jelzik a kerámiazúzalékot tartalmazó darabok, az iszapolás milyenségét azonban itt sem tudtam meghatározni. Tudatos soványítást feltételezhetünk még a lelőhelyen talált bográcsok egy részénél: feltűnően sok töredék anyaga jellegzetesen finom, homogén, és általában apró szemű kavicsokat tartalmaz, felületük érdes, ám jól eldolgozott; textúrájuk összességében annyira különbözik a telep más edénytípusainak anyagától, hogy az nem tekinthető véletlennek. Korongolás A településen a lassúkorongolt edények dominálnak, ettől eltérő technikával eddig mindössze egy esetben találkoztam: a 39. ház betöltéséből egy töredékes kis korongolatlan bögre került 4 A leletanyag a Jósa András Múzeumban 2009.66-607. közötti leltári számokon található. 5 A dolgozatban vizsgált területen bizonyosan késő avar kori objektum (a 88. és 296. árkokban talált néhány késő avar kori kerámiát leszámítva) nem került elő. 44
