Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Helytörténet - Mohácsi Endre: "Rongyosok" Szabolcs-Szatmárban. Adatok a Felvidék visszacsatolásának előtörténetéhez
Mohácsi Endre sokan közülünk hajlandók lennénk még egyszer népfelkelni. Mi lett azzal a Barát Bálint nevű volt tanítóval, akinek akkor az a csúnya ügye támadt, s el is vitték a katonai nyomozók? Édesanyjának hosszú és jó egészséget kívánva, s kezeit sokszor csókolva, fogadja, kedves Erzsiké, őszinte üdvözletemet, és Magukra mindig hálás szívvel emlékező barátjuk és hívük tiszteletteljes kézcsókjait. Kenyeres Lengyel László PS. Édesapám is kézcsókját küldi. ” 1. kép Kenyeres Lengyel László Fig. 1 László Kenyeres Lengyel A laikus szem e levelet olvasva nyugtázza, hogy 1938-ban az év vége felé — az első bécsi döntés pontjai szerint - többek között Kassára is bevonult a magyar hadsereg. Mind nagyobb teret nyertek a hungaristák, a nyilasok. Jobban megvizsgálva a levelet, több részlet szemet szúr. Először is: „... hogy éppen ma egy esztendeje, 1938. szept. 22-én ilyen esőre hajló délután gyülekeztünk, s indultunk útnak Kassa felé... ” Ha elővesszük a történelemkönyvet, és elolvassuk az ide vágó részt, láthatjuk, hogy Kassára csak november elején indultak el csapataink, tehát mit kerestek ott szeptemberben? Másodszor: „amikor egy mocskos tót faluban szétkergettek bennünket, elszedvén még a köpenyt is, hogy vacogva utaztunk haza a novembervégi hűvös időben, s Kassának éppen csak hogy a pályaudvarát láthatta a társaság legnagyobb része", ha novemberben bevonultunk Kassára, akkor miért kergették szét a társaságot a város előtti egyik faluban, vagy ha a bevonulás előtt történt ez az eset, akkor miért nem tartóztatták le őket? Harmadszor: kik azok a „mi”? Nos, ezekre és még más sok, közben felmerült kérdésre szerettem volna tudni a választ, amikor Kenyeres Lengyel László után kezdtem nyomozni. Bár kevesen tudják, de 1938-ban újra felmerült a „Rongyos Gárda” és a szabadcsapatok bevetésének gondolata. A kutakodást tehát ezen a vonalon kezdtem. A „Rongyos Gárdáról” 1939-40-ben kiadtak könyveket, amelyeket általában a résztvevők írtak. Szép anyagot őriz az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára és a Hadtörténeti Levéltár kisebb átfedésekkel. Az ÁBTL anyagában főleg háború utáni periratok, kihallgatási jegyzőkönyvek találhatók. Figyelemre méltóak - az egyébként már egyszer kiadott - Újszászy István vezérőrnagy feljegyzései. Fontos forrás a témában Kozma Miklós anyaga is az MNL-ben. Hasznos információkhoz juthatunk végigbogarászva a vidéki levéltárak anyagát és sajtóját, kihalászva az elejtett adatokat. Végül óriási tényhalmaz áll a rendelkezésünkre az MTI napi szintű híradásaiból is. Első kérdésként azon gondolkodtam el, hogy mi is történhetett 1938. szeptember 22-én? Ehhez nem árt visszanyúlnunk egy kicsit az események áradatában. Az év eleji Szudéta-vidéki és tescheni határincidensek és azok következményei miatt Magyarországon is kezdett puskaporos lenni a hangulat. Igaz, hogy a budapesti világméretű eukarisztikus kongresszus és a Szent István év más képet mutattak Magyarországról, a háttérben az ország vezetői komoly külpolitikai dilemma előtt álltak. Egyrészt egy ideje folyt a mai Szlovénia területén lévő Bledben a kisantant államaival egy megegyezés, amely a fegyverkezését azzal a feltétellel engedte volna Magyarország 306
